17. nap
Összepakoljuk a sátrat, és megpróbálunk valami harapnivalót vásárolni a boltban, de nem túl nagy a választék, reggelire pedig előző nap be kellett volna jelentkezni. Beugrok a recepcióra, hogy megnézzem a látogatók könyvét, ahova a turisták beírhatják, hol és milyen állatkát láttak. Például Ombikában többen láttak gepárdokat. Az információs táblán közelebbről megnézek egy elütött zebrát, de kiderül, hogy nem elütötték, hanem betegség végzett vele, és a beteg vagy halott állatoknak nem ajánlatos a közelükbe menni. Egyébként is tilos a vadlesen kiszállni a kocsiból. A kemping területén több helyen is figyelmeztetnek, hogy ne etessük a sakálokat, mert fertőzőek lehetnek. Azt hittem, arról olvashatok, milyen következményekkel jár, ha valaki elüt a parkban egy állatot.
A lényeg, hogy még egyetlen zebrán sem mentünk át!
Irány Ombika! A kapu közelében fekszik, a park bejáratánál. Kuduk, strucc és antilopok tartózkodnak éppen az itatónál. Ombika közelében, félreeső úton, egy fa hűsében, az úttól kábé harminc méterre oroszlánok heverésznek. Na most már közelről is láttál oroszlánt! Férjem azonban új ötlettel rukkol elő: most már leopárdot és gepárdot szeretne látni.
Visszamegyünk a recepcióra, hogy bejegyezzem én is a könyvbe az oroszlánjaimat és segítsek a többi turistának rájuk lelni, majd folytatjuk utunkat a másik kemping, Halali felé. Útközben egy foltos hiénára leszünk figyelmesek, sántítva fut a fűben. Irtózatos állat, és úgy tűnik, valami megharapta.
Salvadoránál újabb oroszlánt látunk, számtalan száz vándorantilop lesi a távozását, hogy ihasson. Struccot látunk útközben, Rietfonteinnál pedig oroszlánok helyett elefánt és zsiráfok álldogálnak.
Halaliban bőségesen ebédelünk 97 NAD/főért csirkétől kezdve párolt zöldségig, sült krumplitól salátáig, sütitől gyümölcssalátáig mindenféle finomságot. Majd kifizetjük itt is a 400 NAD/éjszaka sátordíjat, és felállítjuk a sátrat. Ismét kicsit letörölgetem a kocsiról a port. Veszünk ivóvizet, és kisétálunk a helyi itatóhoz.
Ha a parkban élnél, egyetlen itatóban sem lenne víz, jegyzi meg viccesen a férjem. Arra utal, hogy rengeteg vizet képes vagyok meginni. Porzanának az itatók a szárazságtól. Nevetek.
Egy kis Rhino Drive, egy kevés Eland Drive, de se orrszarvút, se jávorantilopot nem látunk, ami Afrika legnagyobb antilopja. Csak néhány zsiráf legelészik a száraz, tüskés fák lombjából az út mentén. Milyen hosszú a nyelvük! Goasnál főleg zebrákat és zsiráfot látunk.
Majd két-három méterre az úttesttől orrszarvú fújtat!!!
A parknak ez a fele meglehetősen bokros – ez a bozótszavanna, míg tegnap főként fűszavannán jártunk.
A nagy kudut kezdetben bozóti antilopnak hittem... Egy nagyfülű nagy kudu... A kudu bikák gyönyörű csavart szarvukról ismerhetők fel.
Vörös tehénantilop...
Springbokfonteinnál öt oroszlán nyújtózik az úttól harminc méterre az alkonyati fényben. Csak ki kéne vágni a bokrokat, jegyzi meg a férjem. Vágd ki őket, ha zavarnak, felelem.
Az Etosha Pan mellett haladunk, hatalmas, hosszan húzódó, száraz tómeder. Saját szemünkkel láthatjuk, mit jelent az Etosha: óriási, fehér térség. Ez az időszakos tó. Távolról olyan, mintha most is lenne benne víz, de meggyőződhetünk róla, hogy nincs, ugyanis az út bevisz a „tó” szélére. Aztán sietés vissza Halaliba, hogy napnyugtára visszaérjük, látunk még pár tehénantilopot, majd elefántcsorda sétál át előttünk komótosan az úton. Két kocsi már megállt, és gyerekek integetnek izgatottan a kiselefántoknak! Még egy óriástúzokot is lekapunk.
Az üzlet is zár napnyugtakor, éppen sikerül vizet és joghurtot vennünk. Irány az itatónk. Három orrszarvút megnézünk, aztán nyugovóra térünk. Meglepetésünkre a sátrunktól pár méterre két autó áll. Kiderült, hogy ott vertük fel a sátrat, ahol két német és svájci család már tegnap is aludt, csak az autón hordják a sátraikat, és itt hagyott kempingszékeikkel jelezték, hogy ez a hely már foglalt. Nekem ez nem jött le, pedig férjem mondta, hogy szerinte a székek arra utalnak. Semmi gond, mondják, de csak itt tudják feltölteni a kocsijukat árammal, ezért maradnak, és mivel egy baráti családdal érkeztek, este tovább fognak szórakozni. Ebben a kempingben nem kaptunk számot, mindenki ott ver sátrat, ahol kedve tartja, aminek ez lehet a vége. Persze áram minden sátorhelyen van, és átállhattak volna, de nem hiszem, hogy van szabad hely. Egyébként jó dolog ez az autótetőn hordozható sátor; az ember csak felmászik a kocsi tetejére, és már aludhat is, reggel meg könnyedén összecsukja.
A rossz helyválasztásnak az lett a következménye, hogy éjjel élvezhetjük az egyik német hangos horkolását.
2010. 10. 02.
