21. nap

Otjivarongóban dinoszaurusz lábnyomokat is láthattunk volna, meg Namíbiában egyedülálló krokodilfarmot; a krokik bőrét exportálják, húsát pedig a helyi lakosság fogyasztja. És a közelben élő gepárdokat is megnézhettük volna. Hát ez most kimaradt, de következő alkalommal bevesszük a programjaink közé! Ha majd a távoli jövőben egyszer esős évszakban is visszalátogatunk…

Férjem egész kirándulásunk alatt folyton mozgalmas, tébolyodott és agyament történeteket álmodik – lehet, hogy máskor is, csak nem emlékszik az álmaira, vagy nem meri elmesélni őket – pedig napszúrást sem kaphatott és a beszálló por sem lehet az oka. Valószínűleg a szakállam miatt van, állapítja meg bölcsen. Szerintem meg az élménydömping miatt, amit képtelen „ésszerűen” feldolgozni. (Ma például azt álmodta, hogy óriási földrengés volt, miután ismét összeértek a földrészek, és nem kellett törődni pénzzel, élelmiszerrel, szállással, mert minden szabadon a rendelkezésre állt. És fegyverrel meg terepjáróval világkörüli útra indult a bátyjával. A magyarázat egyszerű: szeretne folyton utazni, méghozzá ingyen, és mivel nem szeret repülni, kocsival utazna, amihez ismét össze kellett illeszteni az őskontinenst. Az egyedüli bökkenő: Miért nem velem?!)

Reggeli után útnak indulunk. Az utat vörös termeszvárak szegélyezik és varacskos disznók legelésznek térdepelve a kerítésen innen. Megérkezünk Okahandjába, a hererók adminisztrációs központjába, és megnézhetnénk a Blood Hill avagy Bloedkopje hegyet, ahol hétszáz hererót mészároltak le, a nők kezét-lábát levágták, hogy megszerezzék az ékszereiket. Teszünk egy kört a városban, a kézműves sátrakat csak távolból látjuk, nem állunk meg. Aztán áthaladunk a Swakop folyón, ahol alig csordogál egy ér.

5220 kilométert tettünk meg 3 hét alatt, és a GPS-ünk már tegnap felmondta a szolgálatot, de az útikönyvben szereplő térképnek és kiváló tájékozódó-képességemnek köszönhetően hipp-hopp megtaláljuk a 200 ezer lakosú fővárosban az első napi szállásunkat. A legszebb szobát kaptuk: ma van a kéthónapos házassági évfordulónk. Teraszunk ránéz az udvarra, a bárra és a medencére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.