Nagyon mozgalmas az évem, magánéletileg és szakmailag egyaránt. Gyűlnek a saját írásaim és a fordításaim – egyesek még a várandósságom előtt és alatt írottak, csak mostanra értek célba. A többit meg ikreim mellett sikerül megoldanom.

Sok felkérés érkezik olyan folyóiratoktól és egyéb helyekről, amiket nagyon szívesen vállalnék, de idő hiányában nem győzöm. Kompaníková Az ötödik hajó című, többé-kevésbé lefordított kötetét kellene alaposan átnéznem év végéig, ami elég kemény feladatot jelent, mert csak a nyersfordítás van készen (három részlet jelent meg a Lettrében és a Kalligramban, azok tekinthetők csak letisztázottaknak). A filmváltozathoz készült forgatókönyv fordítására is felkért a producer, de sajnos át kellett passzolnom a munkát. Viszont Kompaníková mesekötetét már elvállaltam, október 10-i határidővel: sok az illusztráció és viszonylag kevés és egyszerű a szöveg, viszont a nyomozás sok időmet elveszi (a mélytengeri élőlények elnevezésének meghatározása. De kerül személyes ajándék is a karácsonyfa alá).

Egyéb felkérések is elérnek annak ürügyén, hogy Szlovákia lesz 2016-ban a Bp-i Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Viszont úgy „határoztunk”, hogy a későbbien is lesz igény a szlovák irodalom magyar nyelvű megjelenésére, és jövőre lefordítom Žuchová EU-díjas kötetét, amelyből két részlet megjelent, ill. megjelenik a litera.hu-n és a Nagyvilágban. A díszvendégség kapcsán két antológiába fordítok három elbeszélést, illetve egy megjelent elbeszélésem is belekerül (Beňová, Hrúz, Rozenbergová, Vadas).

Hamarosan megjelenik egy régi útinaplóm, a Ghána ölelésében, ráadásul a kiadó más Afrika-tematikájú könyveimet is forgalmazná, és új kötetre is igényt tartana, de nem valószínű, hogy az elkövetkező néhány évben kiruccanunk Afrikába, legfeljebb nászutunk helyszínére, amikor ikreink már élveznék a szafarit.

Saját prózát csak négyet írtam, abból egy jelent meg a Kalligramban, egyet még az Opusnak szánok, egy harmadik félkész állapotban van, és egy nem tetszik. Három verset dobtam össze, és egy régit halásztam elő, ennyi az összes saját alkotásaimat illető irodalmi tevékenységem.

Kulturális kiruccanásaimat főként a Szlovák Intézet Fordítói szalonja és a SZMÍT választmányi ülései jelentik.

Saját örömömre családi blogot írok és fényképeket válogatok, hogy fennmaradjon valami írásos és képi a gyerekeim gyerekkorából, mert a memóriámra nem hagyatkozhatom. Ezt Buksi és Maszat címen szeretném kötet formájában is megjelentetni: ikreim első éve anyai szemmel (vagy az ő szemükkel), illusztrációkkal kiegészítve.

(Körbeveszek az ikres történetekkel: gyerekkönyvemhez, ami talán inkább tinikhez szólna, remélhetőleg férjem ikres ismerőse készítené a képeket. A Kompaníková kötet pedig ikrekről szól, a kiadó vezetőjének és nekem is ikreim vannak…)

Idegenvezetésre is sok a felkérés, de inkább nem szoros határidejű szépirodalmi fordításokat vállalok. Mert egy-egy keményebb éjszaka után nem igazán tudnék teljesíteni. Főleg nagy tömeg előtt, idegen nyelven.

Pedig nem nehéz a dolgom, még kevés segítséggel sem. Két gyermekem továbbra is öröm számunkra. Bár kihívás is: ketten kétfelé rohannak és hihetetlenül elevenek. De hősiesen győzzük az „akadályokat”.

Valahogy mindig sikerül megoldanom, hogy a folyamatos anyaság mellett egyéb tevékenységekre is jusson idő. Mert kell és jólesik. Úgy érzem, ennyi elfoglaltságom korábban nem volt, mint most két apró csemetém mellett. De nem is éltem ilyen intenzíven és boldogan.

Már csak az evésre és a testmozgásra kéne jobban odafigyelnem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.