Nyugodj békében, mamika

2016.03.18. 10:46

Mamika a 83. éve küszöbén elaludt, és többé nem ébredt fel. Legyen nyugodt az álmod!

sdc10844_jpg.jpg

Unokákkal:

dsc_0062_jpg.jpg

 Koni "nyöcsköli":

dsc_1144_jpg.jpg

És huncutkodik vele:

p_20150627_155223_hdr.jpg

Mosolya az én mosolyom:

dsc_0468_jpg.jpg

Reám emlékezem ezzel a rövid "recepttel":

sdc10835_jpg.jpg

Túrós kalács Rózsi nene módra

 

Teszünk bele ennyi cúkrot, úgy egy marokkal. Bele a tálba, ideja tébe. Két kanál cukrot három deci tejbe? Hát körűbelű. Úgy ennyicskét, amennyi a tenyeremben van! De meleg tébe tesszük, langyosba. Aztán egy kocka élesztőt széttördelve. Oszt megfőzünk egy krumplit, és szétnyomkodjuk. Így ni! Abba teszünk egy kis sót, egy kis cúkrot. Egy kiskanál sót és két nagykanál cukrot? Fogjuk rá!

A krumplira teszünk fédara lisztet. Nem köll egy egész zacskó. Szét köll micsinányi a krumplit a liszttel. Maricskónyi. Előtte szitán átszűrjük a lisztet, mert szokott benne lennyi mindenféle. Mi mindenféle? Mondjuk pocikszar.

A cúkros meg az élesztős tét rájöntjük a krumplis lisztre, és adunk hozzá olajat. Körülbelül két decit? Mondhatjuk. Nem olyan nagy tudomány ez! Mindet össze köll kevernyi. Addig köll dagasztanyi, míg lepotyog a kézrő.

Nem markolásznyi köll, hanem négy ujjal alúró főfelé huzigányi, a tál ódalai felé. Hogy ilyen nyúlós legyen. A legvégin fölű meghintjük liszttel. Betesszük a tálba, oszt rárakjuk a födelét, aztán becsavarjuk rongyokba. Vánkost rakunk rá, hogy mihamarabb megkéjen. Két-három óráig kéni hagyjuk. Addig, amíg nem dagad meg eléggé.

Megóvasztunk fél vajat a túróba, egy csepp sót teszünk rá, meg egy maréknyi rendes cúkrot. Meg egy vaníliacúkrot. Négy skatulya túrót, és egy tojást. Egy vasra hat lepény fér rá, ez éppen annyi lesz.

A vasat megkenjük olajjal úgy, hogy kis ecsettel szétkenyegetjük a vason, de nem festenyi való ecsettel, hanem tollúsöprűvel. De nemcsak a vasat, hanem a lepények tetejit is meg köll kennyi egy tojás olajjal.

Az almás kalács dettó, csak nem túró, hanem alma köll hozzá. Le köll reszényi az almát, a levét kinyomkonnyi, mert kifolyna belőle sütés közben. Vaníliás-fahéjas cúkorral és kis olajjal összekevernyi. És becsavarnyi a tésztába. Fél deci olaj, négy kanál kristálycukor, egy vaníliacukor? Körűbelű. Azt már látnyi fogod, mennyi köll bele! Gundolom szerint.

 

http://www.muut.hu/korabbilapszamok/029/index.html

Pénzes István emlékplakett

2015.11.01. 23:21

A húgom írta: "Büszkeséggel tölt el, hogy Édesapánk - aki ma lenne 64 éves - újabb kitüntetésben, elismerésben részesült. Felemelő érzés, hogy a mai napig értékelik munkásságát, szeretettel gondolnak és emlékeznek rá mind a pedagógusi, mind pedig az írói berkekben. Most a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 25. évfordulója alkalmából kapott In memorian emlékplakettet a korábban kifejtett aktív tevékenységéért.

dij.jpg

A díjat nővéremmel közösen vettük át a Selye János Egyetem dísztermében, Révkomáromban."

komar.jpg

 

Nagyon mozgalmas az évem, magánéletileg és szakmailag egyaránt. Gyűlnek a saját írásaim és a fordításaim – egyesek még a várandósságom előtt és alatt írottak, csak mostanra értek célba. A többit meg ikreim mellett sikerül megoldanom.

Žuchovával

2015.06.16. 22:26

Megismerkedtem Svetlana Žuchovával, aki velem egy évben született, és nagyon közel áll hozzám az a stílus, ahogyan ír.

Az interjúkérdésekre adott válaszai is olyanok, mintha én válaszoltam volna meg azokat.

Örülök, hogy sikerült időt szakítanom rá.

dsc_0027.JPG

http://www.litera.hu/hirek/erzelmekrol-targyilagosan-avagy-irodalom-pszichiatria

dsc_0023.JPG

Szerző: pétiti

Szólj hozzá!

Címkék: Zuchova

Alapsulis osztálytalálkozó

2015.06.06. 10:47

Immár huszonöt éve, hogy befejeztük az alapiskolát! Az osztálytalálkozón olyan emberekkel találkoztam, akiket tizennégy éves koromban láttam utoljára. Egyesek meghasasodtak, mások lefogytak, egyeseknek jobb a humorérzéke (vagy megőrizték), másokat komollyá tett az élet. Egyesek kinézetre alig változtak, néhányan pedig az évek teltével egyre érettebb és megnyerőbb külsőt nyertek.

osztalytalalkozo.jpg

Műfordító hétvége

2015.05.26. 11:36

Nagyon jó programmal csalogatott a Műfordítók 6. szakmai hétvégéje. Köszönök mindent, szervezőknek, előadóknak egyaránt! A kikapcsolódást, a feltöltődést, a sok információt! Nagyon színvonalasak voltak az előadások, nagyszerűek az előadók, változatosak a témák, a jógáért és a koncertért pedig külön köszönet!

Válogatás a programból:

Papolczy Péternek, a MEGY elnökének köszöntője és rövid előadása

Heike Flemminggel, a magyar irodalom német fordítójával Rácz Péter beszélget

A MEGY éves közgyűlése

Ádám Anikó: Francia irodalmi szövegek fordítása (szeminárium)

Upor László: Fülszabály és fülbajok - színpadi szövegek fordítása (előadás és szeminárium)

Bozai Ágota: Nincsenek szavak, avagy a lefordíthatatlan elemek fordításának technikái (előadás és szeminárium)

Boris János: Hogyan ajánljunk külföldi irodalmat a magyar kiadóknak? (előadás és vita)

Somló Ágnes: A műfordítóképzés tanulságai (moderált beszélgetés)

Molnár Krisztina Rita és Szlukovényi Katalin: Versfordító szeminárium

Körner Gábor: Lengyel irodalmi szövegek fordítása (szeminárium)

Szigethy Katalin: Gyerek- és ifjúsági irodalmi szövegek fordítása -- külön szakma? (előadás)

Nádasdy Ádám: Dalszöveg-fordítás (előadás)

 

Nádori Lici összefoglalója Dányi Dani angol fordításában, Rick Zsófi fotójával.

 

Apuka kitüntetése

2015.05.02. 22:35

Bárczi Zsófitól kaptam a hírt, hogy „Idén 55 éves Nyitrán a magyar pedagógusképzés. Ebből az alkalomból a Közép-európai Tanulmányok Kara április 30-án kitünteti azokat a volt nyitrai hallgatókat, akik életművükkel a szlovákiai magyar kultúrát vagy oktatást szolgálták. Édesapádat szeretnénk in memoriam kitüntetni, és nagyon megtisztelő lenne számunkra, ha eljönnél átvenni a kitüntetést.”

 dsc_1254_1.jpg

Szlovák irodalmi börze

2015.03.24. 08:54

Egyedülálló eseményre került sor március 17-én a Szlovák Intézetben abból az apropóból, hogy a 2016-os Könyvfesztivál díszvendége Szlovákia lesz. Ez az esemény a szlovák irodalom számára nagyszerű bemutatkozási lehetőséget kínál, jövőre remélhetőleg a szokásosnál több fordításkötet jelenik meg és kerül a magyar olvasóközönség elé.

img_0413.jpg

A szlovák irodalom magyar nyelvre fordítói, többek közt Garajszki Margit, Hizsnyai Tóth Ildikó, Mészáros Tünde, Pengő-Tóth Annamária, Dósa Annamária, György Norbert (ill. jómagam) rövid kedvcsinálóval hívták fel a meghívott magyar kiadók figyelmét egyes újonnan és régebben megjelent kötetekre, melyeket a szívügyüknek éreznek, a szlovák kortárs irodalom új felfedezetteire és immár klasszikussá vált szerzőkre, illetve magukra a művekre.

img_0462_2.jpg

Cikk: http://www.litera.hu/hirek/szlovak-irodalmi-borze

Nőnap

2015.03.08. 20:04

A mai napon kislányom és én is kaptunk egy-egy szál gerberát, illetve a felolvasáson rózsával kedveskedtek.

Ugyanis Női kvóta címmel maratoni felolvasást tartott március 8-án a Szépírók Társaságának 33 nőtagja (a nők összességében kb. 30 %át teszik ki a társaság összes tagjának, tehát megfelel az EU-s szabványnak). A zongorakíséretet is író nő, Frideczky Katalin biztosította.

felolvasas.jpg

Kellemes nőnapi hangulat uralkodott a Nyitott Műhelyben.

mindenuttnomarc8.JPG

Virágos szülinap

2015.02.06. 19:51

Január végén a férjem észrevett két hajtást a virágunkon. Az újvári lakásunkból hoztuk át, és a nevét sem tudtam. Vastag szárú növény volt, kukoricalevelekkel. Utánanéztem, és kiderült, hogy egzotikus szobanövény, a neve pálmaliliom, yucca - jukka, és a virágja ehető. A képeken számos válfaja feltűnt, vadon növő, méreteiben, arányaiban különböző növények. Szabadon növő társaival is találkoztam. Ezt a példányt, vagy egy korábbit egykor apukám vette anyukámnak, és már akkor is méretes volt, szállításkor a csúcsa kilógott autónk ablakán. Aztán egyre nagyobbra nőtt, egyre több hajtást gyökereztettünk és dugtunk a földbe, szaporítottuk, ajándékoztuk, de senkinél sem nőtt olyan nagyra, mint nálunk. Újvári lakásunk tájolása kiváló volt, a nappaliban reggeltől koradélutánig sütötte a nap, és pesti lakásunkban a konyha hasonló jellemzőkkel bír, így hamar megszokta a költözést. Hogy gazdái elvesztését hogyan dolgozta fel, azt nem tudom, de nagynénim szerint a gyerekzsivaj jót tesz neki.

dsc_1440.jpg

Egyszer apu levágta az egyik hajtást, vízbe tette és kigyökereztette. Azt mondta, a levágott hajtás helyén már nem fog kinőni újabb. Én az ellenkezőjét állítottam. Fogadtunk, a fogadásunkat papírra vetettük, aláírtuk. Talán megtalálnám valamelyik könyvben.

Én nyertem. De sosem kaptam meg a nyereményem.

A két elágazó tő végéből kinövő hajtások egyre nagyobbak lettek, egy sor bimbó jelent meg rajtuk, és azt hittük, ez már a virágzás fázisa.

dsc_1170.jpg

De február negyedikén kellemes illat lengte be a lakást. A férjem kérdezi este, mi ez az illat. Én sem tudom, feleltem. Mostam. Más mosószert vagy öblítőt használtál? Nem, csak folteltávolítót tettem hozzá. Talán a vezetékekből jön. Olyan balzsamszerű. Nem, ez máshonnan jön. A két gyönyörű virág illatozott. Amikor elsuhantunk mellettük, még jobban megütötte orrunkat az illat.

dsc_1388.jpg

Február ötödikére nyíltak ki.

Február hatodikára kezdtek elvirágozni. Néhány fehér szirom világosszürkére váltott.

Felfoghatatlan, milyen ajándékot kaptam szülinapomra a szüleimtől.

Másoknak is ez jutott a virágzásról az eszébe.

Aznap fényben és illatban úszott az egész lakás.

dsc_1207.jpg

(Szülinapi köszöntés)

dsc_1201.jpg

Závada és Halasi

2015.01.11. 15:56

Decemberben ismét kimozdultam a Szlovák Intézetbe. "December 10-én Veiszer Alinda a lehető legtöbb találkozási pontot igyekezett a tőle megszokott éleslátással felkutatni Halasi Zoltán és Závada Pál legújabb kötetében."

http://www.prae.hu/article/7918-talalkozasi-pontok-zavada-es-halasi-munkassagaban/

Északi szerzők

2014.12.24. 19:03

Amikor decemberben elmentem az Irodalmi Szemle Északi fény című számának bemutatójára, azért tettem, mert szeretem az északi szerzőket. Elhangzott, hogy mindenkinek elsősorban a krimi és a gyerekirodalom jut eszembe, és csak az utóbbi időben jutott a köztudatba a „felnőtt szépirodalom”.

Én imádom az északi szerzőket. És az északi tájakat.

Szeretem például Loe: Fvonk, Agneta Pleijel: Lord Sohamár, Magnason: Love Star és Carl Frode Tiller Bekerítés című könyvét. És az északi filmeket, például az Esküvő után, Ádám almái, A vadászat, Gengszterek fogadója, Zöld hentesek címűeket.

Egykoron jártam is északon. A pontos évet nem tudom. De hosszabb volt a hajam a szokásosnál. Norvégiában láttam életem első gleccserét, teljesen lenyűgözött. Aztán Izlandon a többit. De szépek a fjordok is, meg a számtalan vízesés. A madárkolóniák. A rénszarvascsordák. Na de ott az a tömérdek bosszantó szúnyog!

Meg egy szép autóút Dániában, ahol a homok felfalt néhány házat. Az egyik oldalon sekély víz, a másik oldalra nem emlékszem.

És az első felismerés, hogy nagyon későn bukik le a nap. Igen, onnan jutottunk át komppal Norvégiába.

Majd fel északra, Lappföldre. Aztán egy csöppnyi Svédország. Talán Finnország volt a legunalmasabb. A végeláthatatlan erdők és tavak. Pedig hogy vágytam rá! Majd gyors hazaút a balti államokon keresztül.

Észak számomra a kietlenség. Főleg Lappföld, ahol már csak moha és zuzmó nő. Lenyűgöző kietlenség.

to.jpg

Na de az irodalom. Meg a filmek. Teljesen más világ, mint ami a hétköznapjaimban körülvesz. Bennük az a lenyűgöző kietlenség. Vagy kietlenségbe burkolt titokzatosság. Alig várom, hogy újra északiakat olvassak. Pár elbeszélést a Szemlében, vagy egy egész könyvet.

Ha majd végre lesz egy szusszanásnyi időm.

 

P.s. Karácsonyra is kaptam egy északi könyvet, most bontottam ki, a Szemle Északi fény című számát bemutató Pap Vera-Ágnes fordította. Kjell Askildsen: Úgy, mint azelőtt a címe. Még csak a fülszöveget olvastam el, de azonnal beleszerettem.

Nagyon korán kezdtem el olvasni. Mikor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés-ét olvastam, megértettem, hogy az ember tényleg bele tud betegedni az olvasásba, hogy az irodalom ennyire elragadhat. Megismertem azt az erőt, ami az irodalomban rejlik. És nagyon korán olvasó ember lettem. És ez az oka annak, hogy az ember elkezd írni: a közlési kényszer, az önkifejezés igénye.”

Szövegember

2014.12.17. 20:09

Szövegember az én jó barátom. Egész életében szövegekkel foglalkozott, és idővel maga is szöveggé lett. Szövegben látja a környezetét, szövegben gondolkodik, szövegeket olvas és ír. Fogalmaz, feldolgoz és átdolgoz. Régen hallottam őt hosszan és összefüggően beszélni. Dunaszerdahelyen módom nyílt rá. Megtudni, hogy olvassa a megjelent irodalmi folyóiratokat határon innen és túl, és amikor csak teheti, könyvtárakban bogarász.

11_a_szerzo_es_konyve.jpg

A Pegazus Találkozók óta ismerem, és sokszor keresztezte egymásét az utunk.

Új kötete arra példa, hogyan mutatkozik meg az ember sok-sok interjú révén.

"Kérdés és válasz ugyanis együtt alkot egészet benne; valószínűleg a beszélgetőtársaim válaszai sem léteznének a közreműködésem nélkül, vagy ha igen, semmiképpen nem úgy, mint a velük együtt készített interjúmban: hiszen valamiképpen a válaszaikban is benne vagyok, nemcsak a kérdéseimben." (Tóth László: A szövegember)

Más szövegemberek is megjelentek a kávézóban. Kocur Lacival és Vida Gergellyel:

kocurvida2.jpg

Ravasz Józseffel, Bodnár Gyulával és Hizsnyai Zolival:

10805826_1042237795802732_2327510322998066978_n_1.jpg

Nagy Erikával és Fellinger Károllyal:

erika_fellinger.jpg

(Nagy Erika és Z. Németh István fotói)

Z. Németh beszámolój A szövegember c. kötet bemutatójáról: http://www.felvidek.ma/felvidek/kultura/50419-a-szovegember-dunaszerdahelyen-mutattak-be-toth-laszlo-legujabb-kotetet

Én a két lábamon álltam, ő kötélen lógott. Na, nem a nyakán, hanem a derekán feszült az a kötél. Alpinista volt. De nemcsak ezt az extrém foglalkozást műveli, mondta, hanem kamionsofőr és utcazenész is. Nézzem csak meg a youtube-on. Felrakta valaki, amikor zenélt. Nem, nem szédül, állította, csak a kalapáccsal megerőltető így lógva dolgozni.

Aztán lecserélték őt egy teamre, másnap jelent meg több férfi, akik jobban haladtak, és kalapácsolás helyett vágták a téglát. Mert az ütéssel a mi házfalunkból is kiszakítottak darabokat. Az meg már hogy néz ki. Egy sebhelyes ház. Régi téglák ezek, és ütésekkel semmire se mennek. Felezni, harmadolni meg negyedelni kell. Ahogy a szükség diktálja.

Az egyikük elmondta, hogy ők többnyire sziklát másznak, meg barlangokat kutatnak, és ne tudjam meg, milyen érzés feltáratlan barlangokból kimenteni tinédzsereket a barlang szájától több száz méterről. És az sem volt könnyű időszak, amikor gyereke született, és a felesége ragaszkodott hozzá, hogy velük aludjon. Aranyos volt, ahogy birizgálta a borostáját, na de olyan kimerülten ilyen munkát végezni! Hogy ő mennyire szédült!

Milyen szédítő lehetett!

Az egykor kéménnyé rakott téglák eltűntek, és felépült a ház előtt egy sátorral fedett terület. Hogy hamarosan kezdetét vehesse finom ételek és italok árusítása.

Remélhetőleg elvezetik a szagokat és nem kúsznak bele hívogatóan az orrlyukamba.

Mert akkor nem állok jót magamért.

Vagy lekenyereznek, vagy panaszt teszek!

Halottak napja közeledtével

2014.10.30. 15:33

Anyuka idén júniusban lett volna 61 éves. 2004. október 30-án hunyt el. És apuka a 63. életévét töltötte volna be októberben. Idejekorán eltávoztak az élők sorából. Halottak napja közeledtével, és minden jelentős évforduló idején, névnapok, születésnapok és haláluk napja közeledtével erősebben érzem jelenlétüket.

DSC_0515_1.JPG

Apu szülinapja

2014.10.19. 20:58

Apu október 19-én lett volna 63 éves.

"Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér"

(Demjén)

A város szívében lakunk, ahol gőzerővel lüktet az élet. Annyira, hogy szinte beleremegnek a falak. Elhalad alattunk egy-egy pedállal hajtható söröskocsi, hangoskodnak a környék szórakozóhelyein a turisták. Persze a hangszigetelt ablakokon keresztül ebből vajmi kevés jut fel hozzánk. Ám nem lehet folyton zárt ablakok mögött létezni. Mostanában azonban nem hangoskodás, hanem egy markológép zaja zavarja nyugalmunkat. Újabb létesítmény épül a szomszéd telken, a szórakozóhelyek tengerében.

Gimis osztálytalálkozó

2014.09.29. 22:04

Eltelt immár húsz év azóta, hogy osztálytársaimmal befejeztük Érsekújvárban a gimit. Eljártak felettünk is az évek, de nem kellettek névtáblák, hogy felismerjük egymást. Bár néhányan felszedtek pár kilót, és megjelentek a ráncok is az arcokon, jó volt tudatosítani, hogy a humorérzékünk a régi. Huszonhat osztálytárs közül húszan vacsoráztunk együtt, és az elmaradhatatlan, örökifjú osztályfőnökünk. Osztálytársaim temérdek sztorit elevenítettek fel tanárainkról és bevett szokásainkról, kedvenc szófordulataikról és mozdulataikról, az osztálykirándulásainkról és a sítúráinkról.

osztalykep.jpg

Jó volt veletek!

Fordítói Szalon

2014.09.24. 22:21

Deák Reni fejéből pattant ki az ötlet, hogy rendszeresen találkozzunk a budapesti Szlovák Intézetben, és beszélgessünk el fordítási tapasztalatainkról. Szlovákról magyarra fordítókat hívott meg, többek közt Mészáros Tündét, Garajszki Margitot, Tóth Annamarit, Dósa Annamarit és György Norbertet, és műhelymunkaszerűen beszéljük meg, ki milyen megoldásokhoz folyamodik például reáliák és szójátékok fordítása esetén, hol merülnek fel kérdések, hol bizonytalanodunk el, mi okoz számunkra fejtörést.

Mi vagyunk egyben a Magyar Lettre szlovák irodalommal foglalkozó őszi számának fordítói - első alkalommal Balogh Magdolna és Karádi Éva társaságában cseréltünk tapasztalatot. A tervek szerint havonta találkozunk, hogy eszmecserét folytassunk, inspirálódjunk, és továbbra is ilyen lelkesen fordítsunk szlovák írókat és költőket az anyanyelvünkre.

És meg is írta, fényképekkel is illusztrálta. Számtalan hozzászólással.

Az el nem ismert állam, ami szovjetebb, mint a Szovjetunió

http://444.hu/2014/05/07/az-el-nem-ismert-allam-ami-szovjetebb-mint-a-szovjetunio/

"Transznisztria (magyarosabb nevén Dnyeszteren Túli Köztársaság, Dnyeszter Menti Köztársaság) 1990-ben vívta ki „függetlenségét”, komoly orosz támogatással. Az ország „függetlenedéséhez” az 1990-től 1992-ig tartó háborún keresztül vezetett az út, amely a jugoszláv háborúval párhuzamosan zajlott.

Érdekes megemlíteni, hogy a terület az egykori Etelköz részét képezhette, feltételezések szerint a vérszerződés is itt történt. Egyes helynevek máig utalnak az egykori magyar jelenlétre: Csöbörcsök (Cioburciu), amely a legkeletibb csángó falu, a moldáv terülten található Őrhely (Orhei), valamint a nyelvészek szerint a magyar Kisjenőből származik Chișinău neve is. A fentiek alapján, könnyed eleganciával azt is mondhatnánk, hogy magyar (szellemi) érdekeltségű a terület."

Van a városban egy nagyon szép étterem, árkádos udvarral, igényesen kialakított bárpulttal, latin-amerikai zenével, és autentikusan azt az érzést kelti, mintha Kubában lennénk. Kisebb válogatás után úgy döntöttünk, ide ülünk be ünnepelni. Először elsétáltunk megnézni, hogy tényleg tetszene-e a képekről ismert enteriőr és udvar, csinos lányok invitálták be az utcán sétálókat, sok szépet ígérve. Nagy volt a készülődés, ott ünnepeljük a házassági évfordulónkat, ezen a csodás, hangulatos helyen, visszaemlékezünk Kubára, meg a többi utazásunkra, az együtt töltött éveinkre, meg az előttünk állókra. Végre kimozdulok a gyerekek mellől, kettesben töltök egy estét a férjemmel, egy pazar vacsora mellett. Adjuk meg a módját, döntöttem el, legyünk elegánsak, vegyük fel a legszebb ruhánkat és érezzük jól magunkat. A húg-bébiszitter addig vigyáz a gyerekekre, az önfeledt kikapcsolódás biztosítva. Hetek óta erre vártam, időpontot egyeztettünk húggal és étteremmel, napközben még fodrászhoz is eljutottam, sminkelés, pelusozás, virágcsokor, zuhany, csipkés bugyi.

Meg is érkeztünk, kézenfogva, romantikus hangulatban, és bár a kerthelyiségben nem tudtunk a korábbi eső miatt helyet foglalni, a pompás kis bárban vezettek egy asztalhoz. Háromnegyed nyolc előtt rendeltük meg a mojitónkat és a daiquirinket, és mire kihozták, a főételünket is sikerült eldöntenünk. Nem lézengett felénk túl sok pincér, végül egyet elcsíptünk, újabb mojito a férjemnek. Kilenc körül ittam volna valami alkoholmenteset. A galériáról intettünk a rendelésünket felvevő, végre felbukkanó pincérnőnek, mire megkérdezte: a számlát kérjük? Döbbenten néztünk rá. Hiszen még nem is vacsoráztunk. Az itallapot kérnénk. Értetlenül, magában morogva sietett el.

Negyed tíz volt. Magaszkáron meglepődtem, amikor egy óra múlva sem kaptam meg a megrendelt ételt. Magyarországon másfél óra telt el, és még mindig éhesen üldögéltünk az italaink mellett. Pedig ott nem előre elkészített vagy félkész ételekből, vagy extrán felszerelt konyhán dolgoznak, hanem az udvaron összeszkábált tűzhelyen, faszénen sütik meg a nemrég még az udvaron futkosó csirkét.

Aztán a pincérlány bevallotta, hogy az ő hibája, meg a rendszeré, valamiért nem jutott el a rendelés a konyhára. De V.I.P. kapjuk meg, öt perc alatt elkészül, ígérte. Öt perc alatt megsül? Igen. Már háromnegyed nyolckor ehettünk volna? Sosem szerettem a késő esti vacsorázásokat, és azon a ponton voltam, hogy hagyjuk a fenébe, vegyünk egy gyrost.

Már az étterem felé tartva javasolta a férjem, hogy kapjunk be inkább egy pizzaszeletet az utcán. Nem lett volna rossz, mert akkor útközben vagy egy padon, de legalább időben jóllakunk.

Túlságosan készültem erre a vacsorára? Túl nagyok voltak az elvárásaink? Valószínűleg. A férjem már a készülődéskor megjegyezte, hogy minek az a felhajtás, nem illik hozzánk. De én valami szépet akartam arra az estére.

A zene ordított, így a beszégetést minimálisra redukáltuk, és a táncoslányok is elmaradtak (pedig gyanítom, hogy ez győzte meg a férjemet) – lehet, hogy az eső őket is elmosta, vagy nem fértek volna el a benti helyiségben. A kaja tényleg hamar elkészült, a lazac belseje azonban nyers volt, de talán ilyennek kell lennie. A pincérnő küldött a férjemnek egy mojitót, amikor a pincér hozta az én – sajnos szirupból és nem szeletelt gyümölcsből készült – limonádémat. Visszaküldtük, hogy mi mojitót nem rendeltünk, de a limonádé mellé a ház ajándékaként jár. A férjemnek annyira megtetszett ez a gesztus, – bár más italt rendelt volna, ha megkérdezik –, amivel ezidáig csak külföldön találkozott, hogy a tervezett nulla borravaló helyett nagyobb összeget adott a pincérnek. Az egykori Gödörben – mostani Akváriumban – ugyanis leöntötte a pincérnő, és amikor megemlítette neki, hogy nyugaton ezért ingyen ital jár, a pincérnő csak vihogott, és amikor hangsúlyozta, hogy tényleg, akkor is csak vállat vont.

Engem nem kenyereztek le ezzel a gesztussal, nem tudták jóvátenni a feledékenységüket. A férjem megjegyezte a pincérnőnek azt is, hogy ő is volt pincér, és nem hanyagolták a vendégeket. Nekem elmondta, hogy parancsba kapták, bármekkora is a forgalom, álljanak meg a sarokban fél percre és mérjék fel a terepet: ki kapta meg az italát, ki rendelne főételt, ki tart a főételnél, kinek ajánlhatnak kávét vagy desszertet. Nem ilyen akadozva működött a rendszer.

Aztán sétáltunk egyet az esőmosta városban, és a kézenfogós séta mindenért kárpótolt. Ez volt az est fénypontja.

Házassági évforduló

2014.08.06. 23:43

Ma négy éve, hogy megházasodtunk. Egyre jobb házasnak lenni. Csak ajánlani tudom a házasságot. És a gyerekeket. Négyesben még jobb. Már ha lehet ezt a boldogságot fokozni.

Pici_ Hazas_DSC_0343.JPG

Élet és halál

2014.08.01. 11:59

Felfoghatatlan, ha valami véget ér. Felfoghatatlan, hogy minden egyéb folytatódik tovább. Egy óra megáll, és az összes többi ketyeg tovább. Burjánoznak a sejtek, és végül felfal a vég. Hosszasan húzza maga mögött fátylát a bánat.

Felfoghatatlan, ahogy valami elkezdődik. Ahogy két sejtből élet sarjad. Hosszasan osztódik és végül tengernyi örömet ad.

 

2012-ben két óra állt meg, akkor búcsúztunk el Apukától és az Apóstól. És 2013-ban két élet fogant bennem, két apró csoda, és 2014-ben megszülettek meseszép ikerbogaraink.

maj1.jpg

Blogbejegyzések Apukáról:

http://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/2013/07/19/apci_751

http://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/2012/08/07/harc_es_bucsu

http://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/2012/10/30/megemlekezes_425

Interjúk és ismertetők

2014.07.30. 16:11

A Talamon Alfonz-díj kapcsán Juhász Kati írt rólam és a kötetemről (Új Szó)

ujszo.com/online/kultura/2014/05/19/az-ellopott-show

 

Jakubecz Laci készített velem telefonos interjút (Pátria Rádió)

patria.rtvs.sk/clanok/rubriky/zvuk-art-hangado/penzes-timea-talamon-alfonz-dijban-reszesult

 

Peternai Zsuzsi pedig személyesen keresett fel, hogy beszélgessünk egyet (hamarosan a Vasárnapban)

http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/portre/2014/09/26/egy-kozulunk-valo-budapesten-es-az-ikrek

Kürt Falu Díj

2014.07.08. 16:12

Kürt község díját évente kiosztják az arra érdemeseknek. Idén édesapánkra esett a választás. 2014. július 5-én zajlott a díjátadó ünnepség, melyen öcsénk vett részt és tartott beszédet.

DSC_0446_Dijatado_Ors.JPG

A díjat 87 éves nagymamánk vette át.

DSC_0455_Dijatado_Mama.JPG

Édesapánk Kürtről egykor átfogó monográfiát készített, melyben feldolgozza a falu múltját és jelenét.

Irodalmi és tanári munkájának méltatása az alábbi nekrológban:

http://www.evid.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=627:irodalmi-nekrol%C3%B3g-p%C3%A9nzes-istv%C3%A1n-eml%C3%A9k%C3%A9re&Itemid=93&tmpl=component&print=1