Hamarosan kezdetét veszi kalandos afrikai nászutunk. Három óra múlva repülünk…

Ha nem fal fel valamelyik kedves kis oroszlán, hiéna vagy sakál, nem mar meg kígyó vagy skorpió, ha nem keveredünk végzetes homokviharba, akkor onnan is jelentkezünk. Mert internet a sivatagban is van (meg golfpálya is)!

Csak először a repülést éljük túl.

Néhány hete ugyanis azt tapasztaltam, hogy a repjegy megvétele és a vízum beszerzése után újdonsült férjem kedvenc ’utazási’ szokásának hódolt, mint általában nyaralás előtt: felvételeken megnézte a gép felszerelését, a vészkijáratok elhelyezkedését és a gép vezetésének leírását. Minden eshetőségre felkészült. Ezután következtek a katasztrófafilmek. Az alapos „felkészülésnek” köszönhetően általában felszálláskor úgy szorítja a kezem, hogy az elkékül. Az ország domborzatáról, állat- és növényvilágáról, gazdaságáról, politikájáról, gasztronómiájáról még semmit nem tudunk, de ha rosszul lenne a pilóta, vagy zuhanni kezdenénk, férjem elméletileg tudna repülőgépet vezetni…

Na de mivel is foglalkozom manapság? Leírom, hátha többé nem jelentkezünk. Hogy tudjátok, milyen felkészülten „vesztünk el” a sivatagban…

Az utóbbi időben útikönyveket olvasok, infókat gyűjtök, képeket nézegetek, a wikipédián lógok naphosszat. Hogy felismerjem, amit fel kell. Meg az angol-magyar internetes szótárt lapozom (az útikönyvünk angolul íródott). Állatneveket keresek a neten, hogy ha meglátok egy gepárdot, ne higgyem, hogy leopárd, meg tudjam különböztetni a szervált a karakáltól, illetve a vándorantilopot a jávorantiloptól, a lóantilopot a tehénantiloptól. Szóval az irodalom mezejéről a biológia dzsungelébe léptem, és elég kevés fény szűrődik be odafentről. Még csak ott tartok, hogy egyedül a zsiráfot, az elefántot és az orrszarvút, a delfint, a fókát és a teknőst ismerném fel. Meg a varacskos disznót. A zebrát még nálunk is felismerem, és nemcsak felfestve… Már a vadállatok lábnyomait is tanulom! Az angol szókincs sosem árt, például ha nem ismerném fel a gnút, és valaki azt mondaná, „wildebeest”, tudjam, hogy milyen állat sétálgat a szavannán előttem.

Bár nem tudom, ki ismertetne meg a szabadon sétálgató állatkerttel, hiszen túl sok emberbe nem fogunk belebotlani. Kb. 1,8 millióan élnek ebben a Magyarországnál kilencszer nagyobb területű országban. Néha órákon át nem látunk majd embert. Mongólia után állítólag Namíbiának a legalacsonyabb a népsűrűsége. Férjem szerint három hét alatt akár mindannyiukkal megismerkedhetünk személyesen is… Egy budapestnyi maréknyi ember…

Felkészülésként nemcsak angol nyelvű biológiai ismereteimet fejlesztettem, de nyelvtudományi szempontból is fejlődtem: megtudtam, hogy a leopárd a lyon vagyis oroszlán és a párduc szó összetételéből keletkezett, tehát oroszlánpárduc, de a jaguár és a puma szavakat egyaránt használják valamennyi hasonló testfelépítésű nagymacska megjelölésére. Amúgy a gepárd (angolul cheetah) a leggyorsabb szárazföldi emlősként rövidtávon elérheti akár a 110 km/óra sebességet. Megtudtam, hogy a zsiráf latin neve camelopardalis, azaz tevepárduc, a párducéhoz hasonló mintázat ürügyén. Hogy ez a párduc minő közkedveltségnek örvend az összetett szavak birodalmában! Hozzátoldják az oroszlánhoz meg a tevéhez is! A szóteremtések idejében annyira elterjedt lehetett világszerte, hogy hozzá hasonlítottak egyéb állatokat?

Felfedeztem, hogy vannak élő kavicsok a sivatagban (Lithops karasmontana), és a tegezfát (Aloe dichotoma) is igyekszem megjegyezni. A csodás, ezer évig is eléldegélő Welwitchia mirabilis ősnövényt már felismerem.

Namíbiában a honvággyal is könnyen megbirkózhat az ember: Keetmanshoopban betérhetünk a „Balaton Hungarian Restaurantba”!

Olvasmányaimból megtudtam, hogy a Kalahári-sivatag mellett haladunk el, mely sokkal több csapadékban részesül, tehát zöldebb, mint a Namíb-sivatag, és inkább kősivatag, mintsem homoksivatag. Amúgy a világ legnagyobb dűnéi a Namíb-sivatagban emelkednek. Úti céljaink között szerepel a Fish River Canyon, a Grand Canyon után a világ második legnagyobb szurdokja!

Az ország történelmét is csokorba szedtem: első európai a portugálok személyében tűnt fel a partokon a 15. században, a 18. században pedig brit, francia, amerikai bálnavadászok jelentek meg. A 19. század végén német gyarmat lett, majd a Dél-afrikai Unió részeként ismerte meg a történelem. Szerencsére a német sörfőzés is megvetette a lábát, viszont a kocsik jobb oldali kormányúak és a konnektorok régi brit szabvány alapján készültek. A világ (egyik) legrégebbi sziklarajzai is Namíbiában ékesítik a sziklákat, és fafaragók, kosárfonók, lánckészítők (áruikat strucctojáshéjból, sündisznótüskéből, magvakból, ágakból készítik) kínálják a portékáikat.

Jó hír, hogy a kígyóktól nem kell berezelnünk, mivel a fejvesztve menekülnek, ha megérzik az ember lépteinek rezgéseit, és a mérges pókokat is jobban érdeklik a legyek, mint az ember. Skorpió is ritkán mászik az ember cipőjébe…

Bepakoltunk: a széldzseki homokvihar esetére a hátizsákban. A köntösöm, a sminkkészletem meg a hajszárítóm még csak a táska mellett várakozik (Ez természetesen vicc. Nekem ilyen cuccaim nincsenek is!!! :-).

Drukkoljatok!

Titi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.