MEGÉRKEZTÜNK a kietlen, végtelen Namíb- és Kalahári sivatagból és a vadállatos szafariról. Szerencsésen túléltük a repüléseket: odafelé, a biztonsági előírások bemutatása közben - a vészkijárat elhagyása résznél - kissé mérgesítettem újdonsült férjemet az "Úgy csúszdáznék egyet" kijelentésemmel. A riadt válasz: "Majd csúszdázol a játszótéren..., hazaúton pedig a transzferen elkobozták a dél-afrikai, duty free shopban beszállókártyára vett, bezacskózott borunkat és a veszekedés miatt a gépünket is lekéstük (érvelésük: a reptéri boltok az áruikat helyi fogyasztásra szánják).

Az utakról: a főbb látványosságok közt tükörsima betonúton, félreesőbb helyeken szórt köves úton haladtunk (homokba csak egyszer süppedtünk - amúgy a négykerék-meghajtású utakat 4x4 felirat jelzi) - ötezer kilométer alatt kábé tíz kanyarral és tíz benzinkúttal találkoztunk, ennek következtében csak párszor kellett sebességet váltanunk és kanyarodnunk, meg ugyebár tankolnunk is. Megesett, hogy 300 km alatt csak egy kocsival találkoztunk (szóval nincs tömegnyomor: 1,8 millió lakosra 10 magyarországnyi terület jut). A GPS általában a semmi közepén mutatott egy csíkot (nem kapcsolhattam ki, férjem szerette nézni - Nehogy eltévedjünk :-). Amikor dél felé haladtunk, figyelmeztetett: "460 km után fordulj jobbra".

Ötezer kilométer levezetése után (az anyósülésen!) nem csoda, hogy férjem Ferihegyen majdnem a taxis ölébe/helyére ült...

A Csontvázparton (amit állítólag hajók sokaságának kéne borítania akár tíz kilométerre is a parttól) a köd miatt zátonyra futott hajók közül csak egyet láttunk - valószínűleg felfalta őket a homok és megette a rozsda. De helyette láttunk jó kis Holdbéli tájakat (Moonscape) meg Halott Völgyet (Dead Vlei), és az állatvilág színe-javát. Skorpióhoz csak egyszer volt szerencsénk (a szállásunk bárjában futkározott a vendégek közt), kígyóhoz egyszer sem, és csak két rusnya pók terpeszkedett az egyik szállás fürdőszobájának gerendáján (nem mertük őket leverni, nehogy a nyakunkba essenek).

Namíbia egyébként DRÁGA, nyugat-európai árakon kínálják a szolgáltatásokat, de cserébe kulturált, tiszta, színvonalas, egyetlen szemetet sem láttunk. A fővárosban a tükörépületek közt fekete plázacicák sétáltak a bevásárlóközpontba... Szóval szinte ugyanolyan kép fogadott, mint a Nyugati környékén (a bőrszíntől eltekintve). Szelektív hulladékgyűjtők fogadtak az utcán és a szállásokon is, és szinte mindenhol ez a felirat: Fog- és kézmosás közben zárd el a csapot, tudatosítsd, hogy a sivatagban vagy és a víz érték (ezzel szemben a frankfurti reptér vécéjében: Moss alaposan kezet!).

Sok "őslakos" fehér, a szállodákat, az utazási irodákat ők működtetik. Amikor megkérdeztem például az autókölcsönzős lányt, németországi-e (egymás közt németül beszéltek, de többnyire a hollandra hasonlító afrikaansul), teljes természetességgel azt felelte: dél-afrikai vagyok, csak itt dolgozom, de az őseim Németországból és Oroszországból származnak. A homokdűne-túrát szervező fehér pasi is azt felelte: az összes rokonom itt született, az őseim az 1700-as években jöttek ki Németalföldről...

A hőmérséklet elég szélsőséges volt: az óceánparton 10-20 fokban volt részünk - a hideg áramlatok az oka - talán azért szeretik a pingvinek a hideg namíb vizeket - Lüderitzben található Afrika legnagyobb pingvinkolóniája. (De számtalan fókát is láttunk - ha már a legeknél tartunk, Afrika legnagyobb fókakolóniáját. A dél-afrikai flamingók 90%-a pedig a Walvis Bayben tölti a telet... Az öböl sekély vizében körbe-körbe forogva szűrték csőrükkel a planktont, meg a gulipánok (felfelé hajló csőr, megvan?) és pelikánok is.

A hűvös óceánparttal szemben a belföldön 39 fok fogadott. Egy órán belül akár 30 fokkal nőtt a hőmérséklet!!! Belföldön éjszaka is 20 fok körül volt, míg egy hajókiránduláson napközben 3 réteg ruha is kevésnek bizonyult.

A táj: fű- és bozótszavannák, kő- és homoksivatagok, homokdűnék és lávafolyások. A folyók szétmorzsolják a hegyeket, az óceánba szállítják a "törmeléket", az áramlatok meg dűnéket építenek a parton (sivatag a sivatagon: a dűnék ráépülnek az egyébként sík homok- vagy kősivatagra). Bár nem minden folyó ér el az óceánig, mert a homok feltartóztatja. Amúgy több helyen jelzik közlekedési táblákon, hogy SAND (mintha nem sejtenénk :-), vagy WIND. A szél a dűnék "nyelvét" az úttestre is ráfújja - homokviharhoz is volt szerencsénk (fényképen is megörökítve).

Homokszánkóztunk is - csak rá kell hasalni egy deszkalapra. Még szerencse, hogy az ember nem látja, mi vár rá. Mert újabb dűnék és lejtők bukkannak fel, és a sebesség egyre nő, a vég pedig ismeretlen... (természetesen felfelé is hasonló a helyzet: nehéz megmászni egy dűnét, folyton újabb dombocskák bukkannak elő).

Sziklarajzokat ill. sziklavéséseket is láttunk - férjem szerint ezek az ősi művészi alkotások falfirkák (az egyik struccot ábrázol három nyakkal, amivel a művész a mozgást érzékeltette - férjem azonban új fényben világította meg az "unatkozó ősember" munkáját: nem tudta kitörölni a hibás fejet, és újat rajzolt, s miután az sem sikerült úgy, ahogy szerette volna, újabbat).

Az északi területeken saját maga szafarizhat az ember (vagány dolog): befizetsz a nemzeti parkba, és nem győzöl bámulni, mennyi állat él a bokrok közt meg a nyílt területen: saját kocsiból bámulhatod az itatóhoz sétáló vagy az út szélén eszegető elefántokat - néha negyven elefánt rohant a vízbe, fröcskölték magukat a vízben, majd porral fújták be magukat a parton, széttárt lábú, félénk zsiráfok ittak, egy rakás antilop is sétálgatott a tájban, meg egy orrszarvú és egy hiéna is elsétált mellettünk... Meg láttuk néhány kószáló és hűsölő oroszlánt is.

Szóval aki szereti a természetet és az állatokat, és van egy kis felesleges pénze, irány Namíbia. Csak ajánlani tudom ezt a biztonságos, fejlett, sivatagos-szavannás országot.

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr682419052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.