22. nap

Úgy reggelizünk, ahogy első napunkon: mindenki magát szolgálja ki, maga mosogat maga után, és maga dobja ki a szelektív hulladékgyűjtőbe a maradékot. Becsomagolunk, és bye-bye Windhoek!

Az autókölcsönző sofőrje kivisz a negyven kilométerre fekvő reptérre. Útközben két zsiráf tűnik fel a távolban. Nicsak, kissé eltávolodtak a nemzeti parktól! Miután leadtuk a reptéren a csomagjainkat, kisétálunk az épület elé, hogy szívjunk a tüdőnkbe még egy kis afrikai levegőt. Ki tudja, mikor lesz benne részünk!

Búcsúhangulatom van.

Nézem a reptéri feliratokat, és csokorba gyűjtött legeket tudok meg az országról: a Petrified Forest fái 250 millió évesek. 150-180 millió éves dinoszaurusz lábnyomokra bukkantak. 5 millió karát aranyat bányásztak 1911 és 1914 között Kolmanskopban. A Welwitschia 30 méter mélyre növeszti a gyökereit és megélheti a 2000 évet. A Hoba meteorok 200-400 millió évesek.

Magamban hozzáteszem, hogy a szubtrópusi ország éghajlata is extrém: a leghidegebb időjárás délen, Lüderitzben volt (9 fok), a legmelegebb pedig Etoshában és Brandbergben (39 fok).

A színes képeslapokat is sorra veszem, elég vicceseket is találok, pl. gepárdok egymás közt: Ha megint leopárdnak hisz valaki, felfalom! Vagy nyugdíjasok állnak kiskocsival a zsiráfok lába közt: Drágám, te már láttál ma valamit? Illetve valaki megijed egy ártalmatlan póktól, miközben ezer vadállat veszi körül. És megbünteti a rendőr a gepárdot, amiért túllépte a megengedett sebességet.

Felszállunk, erős kézszorítás, borozás, Dél-afrikai Köztársaság, az ellenőrző ponton a hivatalnok fütyörész. Ismét ezer ajándéktárgy, természetfilmes bemutatókat nézünk a DVD-bolt előtti padról. Take Africa home felirat. Az óriásgépen kiesik az áram, késve szállunk fel. Frankfurtban a reptéri mosdóban ezt olvashatjuk: Alaposan moss kezet! Míg Namíbiában arra kértek: Kéz- és fogmosás közben zárd el a csapot, mert a víz érték!

Fordítástudományi szempontból is megközelítem az állandósult szókapcsolatok témát: Nothing to declare annyit tesz, mint Anmeldefreie Waren. A Goods to declare pedig Anmeldepflichtige Waren. Aztán el akarják kobozni a boromat, amit apu szülinapjára vettem ajándékba, de mivel nem adom, kérik, menjek ki, jelentsem be, és csekkoljak be újra. A sor végtelen, és mire sorra kerülök, kiderül, hogy így sem vihetem fel a bort, még ha a reptéren is vettem, és csakis repülőkön és reptereken tartózkodtam. Akkor miért vásárolhat az ember a duty free shopokban? Helyi fogyasztásra, hangzik a válasz. Szóval a megvett, üvegnyi parfümöt is helyben kell az embernek magára fújnia? Nem, bele kell raknia a nagy csomagjába. Abba, amit feladott, mielőtt megvehette volna a parfümöt? Csak a nagy csomagban szállítható a reptéren vásárolt áru, hangzik a válasz. Csak éppen teljes képtelenség berakni a nagy csomagba! Lihegve, kifulladva az ellenőrzőpontra érek, ott magyarázzák el végre értelmesen, hogy az EU-n kívülről érkezett árukat nem vihetek be az EU-ba kézipoggyászban. Végre értelmes magyarázat, sóhajtottam, de sovány vigasz, mert sikerül lekésnünk a gépünket, és még a borunkat is elkobozták. (Már attól tartottam, hogy újdonsült férjem gépre száll, és itt hagy a nászutamon Frankfurtban. Kiderült, hogy megfordult a fejében).

Kedves vámos urak, váljék egészségükre! Ennél nagyobb baj ne történjék az életben! A lényeg, hogy épen és egészségesen földet értünk Ferihegyen. Ráadásul az angol és a német „bejelentésmentes/nem vámköteles áruk” megfelelőjére is sikerült rálelnem: Zöldfolyosó!

 

Feljegyzés dátuma: 2010. 10. 07.

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr942419007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.