Ma találkoztam egy osztrák ismerősömmel, és együtt töltöttünk pár órát a városközpontban, amit Bukarest esetében nehéz meghatározni. Én főként a Calea Victorei utat és a Lipscani negyedet értem alatta. A lényeg, hogy kicsit megmutattam neki a nevezetességeket. Kiderült, hogy ő is járt Namíbiában, és többek közt panorámarepülésen is részt vett a Csontvázpart felett. Amikor feltűnt egy hajóroncs, a pilóta meredeken ereszkedni kezdett. Fel-le huppangattak, akár mi a dűnetúrán, csak ő repülőben a levegőben, mi meg terepjáróban a homokon. Falfehéren szálltak ki a gépből.

Ebben a bejegyzésben ismét a tavaszi képeimet használom fel - a zöldbeborulást általában jobban viseli a szervezetem, mint a sárgás-rozsdabarna őszt. Az ősz és a tél sosincs jó hatással a hangulatomra, bár kedvelem a búskomorságot, de nem tesz jót nekem. Az utóbbi mondat kissé logikátlanra sikeredett, de igaz. A lényeg, hogy nem baj, hogy nem Skandináviában élek - bár egy kiruccanásra bármikor kapható lennék. Hamar sötétedik, hosszú a tél... lehet, hogy még a vodkásüveget is meghúznám :-)

Séta a városközpontban

Osztrák ismerősömmel a Romana téren találkoztunk, a McDonald'snál, és az Universitate felé indultunk el, majd betértünk a házak közé, és átsétáltunk a Piata Revolutiei, azaz Forradalom térre, amely Átszúrt krumpli tér néven került a köztudatba. Az 1989-es véres forradalomnak állított emlékmű ugyanis pálcikára szúrt olívabogyót vagy krumplit formáz. De hogy mit szimbolizál, arra még nem sikerült rájönnöm.

 
 
Innen ráláttunk a Román Nemzeti Művészeti Múzeumra vagy Galériára, mellyel szemben Bukarest egyik legszebb és legjobban renovált épülete fogad, az Athenaeum.
 
 
Az Atheneul Roman felirat alapján ismerhetünk erre a timpanonos, ión oszlopos épületre. Egy francia-román építészpáros tervei alapján épült impozáns homlokzatú hangversenyterem ma a George Enescu Állami Filharmóniának ad otthont. Mögötte várja vendégeit a magyar Menuet Étterem.
 
A közelben áll egy vegyes stílusú ház, amelyet nem mindenki találna impozánsnak, de én kedvelem. Ez az Építészek Háza: egy régi épület vázára rátelepedő üvegépület.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pár lépésnyire egy újabb „ötvözött” épületbe botlunk, a két világháború közti Nemzeti Színház épületét magába olvasztó Novotel Hotelbe. Ez volt az első szállásom, az ablakából készült az első fényképem. A százlejes papírpénzen látható Nemzeti Színház a második világháború bombázásai során sérül meg, és a ráépülő funkcionalista épületrész új dizájnt kölcsönzött neki.
A Calea Victoriei nevű Győzelem sugárúton járunk, a márkás boltok utcáján, ahol a kirakatokból drága áruk pislognak hívogatón ránk. Az osztrák ismerős meg is jegyzi, hogy ennyi márkás kocsit egy helyen ritkán látni. Elmesélem neki, hogyan viccelődnek a románok is egymás közt a román mentalitásról. Inkább lakom a szüleimmel, csak félrerakjak egy vagány kocsira valót, és aztán felvághassak vele a barátok előtt. Aztán legtöbbször az utcán vár az autó, mert benzinre már nem futja a fizetéséből. A divatról is ez  mondható el, mert itt aztán van bőven pöpec piperkőc, talán Moszkvában divatoznak csak jobban. Tömör megfogalmazásban: "Gucciban éheznek".
 
A 19. század végén épült CEC palotához nem megyünk el, a szomszédságában álló Pénzügyi palota tükörépülete mellett betérünk egy passzázsba. Amúgy ez a két épület is kiváló példa a régi és a modern építészet egymás mellett élésére. 
 
 
Passajul Macca-Villacrosse
Az egyik kedvenc helyem. Mert egyrészt utcai étterem, másrészt az ember védve van az időjárás viszontagságai elől. Vasrácsos üvegtető alatt üldögélhetünk, az Óváros sarkában megbúvó rövidke Villacrosse passzázsban, melynek tetején beszüremkedik a sárgás színű napfény.
Az átjáró falai elhanyagoltak, akár az azokat díszítő csodás szobrok és virágokat mintázó domborművek. Az átjáróban üzletek, bárok, kávézók csalogatják a turistákat fonott székeikkel. Bár ráférne egy kis felújítás és a galambürüléket is eltakaríthatnák, de Európa-szerte hódítanak a lepattant szórakozóhelyek és kulturális helyszínek, mint például a budapesti Szimpla vagy a berlini KulturBrauerei.
A lepattantság sosem volt ellenemre. Miután megbeszéltük, hogy mennyien élnek ma magányosan az ő szomszédságában is,  kertes-medencés házukban és mennyi a fiatalok közt a szingli, megittunk egy forró csokit és egy kávét, és besétáltunk az Óváros szívébe.
 
Lipscani, az Óváros
A városban megmenekült egy tenyérnyi folt a pusztítások elől, ahol felsejlik az egykori óváros hangulata, és már felfedezték, sőt elözönlötték a turisták. Az Óváros néhány épülete már részben felújításra került, de nem mondanám, hogy mindegyik könnyedén megközelíthető. Néhány utca még nem járható, télen és esős időben sár borítja. Ezeken a részeken a gyalogos közlekedést az utca két oldalán húzódó deszkapallóval oldották meg, mint száz éve a tehetősebbek.
 
 
Amikor télen betévedtem utcái közé, kettős érzés fogott el: milyen szép homlokzatok és balkonok, ámultam, de keserűség fogott el, hogy milyen elhanyagoltak! Néhány épületen pont jelöli, hogy életveszélyes állapotban van, a falakat grafittik díszítik, de folynak a munkálatok, a csatornázás és a renoválás. És még magyar feliratokat is találunk!
 
 
Néhány épületben már éttermek nyíltak, mint például a magyar Szt. György étterem, de a házak többsége nagyméretű felújításra szorul. A bárok, sörözők, kávézók tömve vannak hangos, jókedvű vendéggel, helyivel és külföldivel egyaránt.
 
 
A sörözők Ciuc és Ursus sörre invitálnak, de van ír kocsma és sushi bár is. Ezt a városrészt, ahol egykor kereskedő zsidók laktak, és későbbiekben a romák foglalták el, hamarosan a turisták veszik teljes mértékben birtokba, mint a budapesti Ráday utcát. Bár nem ritka, hogy focizó cigánygyerekekbe vagy kóbor kutyába botlunk.
 
A gyönyörű kovácsoltvas erkélyek, a cirádák, a domborművek, a sok helyütt szobrokkal díszített homlokzatok megmenekültek Ceausescu rombolásai elől. Állítólag az új tulajdonosokat arra kötelezték, hogy őrizzék meg az eredeti külcsínt, de sok esetben a költséges felújítás helyett a lebontás mellett döntenek. Pedig ennek a foltnak van esélye arra, hogy igazi kis csöppnyi hangulatos bukaresti óváros maradjon.
 
 
Ismerősömnek megmutattam az Óváros gyöngyszemeit. Ugyanis ez a városrész több érdekes látnivalót is rejt a Villacrosse passzázs mellett. Itt található Bukarest egyik legrégebbi temploma és étterme.
Az apró, lenyűgöző Stavropoleos templom a román népművészet és a bizánci stílus remek ötvözete.
 
 
Ioanichie görög szerzetes építette a 18. század elején és kőoszlopait csavart díszítés cifrázza, hangulatos kertjében pedig kőtárat rendeztek be.
 
Ide mindig szívesen térek be, még ha csak öt percre is.
 
 
A Caru cu Bere avagy Sörszekér a város egyik legrégibb és legfelkapottabb vendéglőjeként hirdeti magát, és hétvégenként folklórműsorral várja a vendégeit, akik nem ritkán a fellépőkkel együtt ropják a táncot. A fából készült 19. századi étterem pincehelyisége többnyire tömve van, és az erkélyek is vendégektől roskadoznak, ezért ha többen érkezünk, érdemes foglalni, mert általában mozdulni sem lehet. Egy Chaplin kinézetű kintornás bácsika sétál a vendégek közt és az utcán, és tekerőlantos zenével csalogatja be az étterembe az embereket.
 
 
Mi csak bekukkantottunk, hogy megmutassam a fafaragású éttermet. Aztán visszasétáltunk a Romana térre, és közben a namíbiai élményeinktől eljutottunk Ghánáig,  és végül megbeszéltük Afrika gyarmatosítását: hogyan hordták szét drágaköveit, kincseit, míg végül a rabszolgatartás gondolatától sem riadtak vissza. És Ceausescu városromboló és városépítő gondolkodásmódját próbáltuk megfejteni, de semmire sem jutottunk. Mert hogyan is lehet megszüntetni az egyedit azért, hogy megalomán palotát meg szabványépületeket emeljünk a helyükbe?
 

Az írás részben megjelent a Világjáró augusztusi számában.

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr502436133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.