Én személy szerint szeretem a „Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájait”, bár a kisebb dombok, lankák kellemesebb túrautakat kínálnak. Hétvégén homokfúvás közepette, lépésben áthaladtunk a szerpentines Kárpátokon, és végre kimozdultunk a szürke, rideg betontömbök közül a természetbe. Késő ősszel és télen a nagyvárosok nem sok szemet és lelket nyugtató látványt nyújtanak. Hát elugrottunk Marosvásárhelyre, és párom unokatestvéreivel, azok társaival és barátaival sétáltunk egyet a Német Kalapon. A négy órás délutáni séta az esti órákba nyúlt, így a holdfényben úszó fehér erdőben is gyönyörködhettünk. Amikor nem haladtunk elég tempósan, bizony repülő mozdulatokat kellett a karjaimmal végeznem, hogy bemelegedjek, de a házipálinkába is belekortyolgattunk, hogy felhevítse testünket. És erőt adó csoki is volt a hátizsákokban bőven. Aztán a meleg lakásban az asztalra került a szalonna, a zakuszka, a vinetta, a lila hagyma és a házikenyér, de a vacsora nemzetközivé tétele ürügyén óriáspizzát is rendeltünk.

Ezzel a baráti társasággal jártuk meg a Retyezátot tavaly nyáron – hófödte csúcsait és tengerszemeit röviden be is mutatom. A Világjáró magazinban egy átdolgozott változata  Erdély ezerszemű hegye címen jelent meg 2009 októberében. Én eredetileg a Retyezát hófedte csúcsai és tengerszemei címet adtam az írásnak. Következzen a cikk egy része!

Valahányszor Erdélyben jártam, mindig elvarázsolt hangulatos városaival és falucskáival, műemlékeivel, konyhájával, és természetesen szívélyes és vendégszerető lakosaival, de ezúttal a civilizációt mellőzve a természet, mégpedig a Retyezát felfedezését tűztem ki célul.

A lenyűgöző fényképek láttán biztosra vettem, hogy életem egyik meghatározó élményében lesz részem, de ha legalább öt-hat napot a hegyekben szándékozunk tölteni, nemcsak álmélkodási képesség, hanem komolyabb fizikai felkészülés is szükséges. A hegyek szerelmeseinek különösebb kihívást nem jelent a folyamatos gyaloglás, de én a biztonság kedvéért a rendszeres túrázások mellett egyhónapos intenzív aerobic edzéssel igyekeztem kondimat feljavítani, mivel vérbeli természetjárókkal indultam útnak, és nem akartam a csoport végén kullogni. A végeredmény így sem lett különb, utolsóként bandukoltam felfelé, ám minden rosszban van valami jó: a táj még a csoport utolsó tagjaként is ugyanolyan káprázatos.

A regényes Retyezát hegység 1935-ben nyerte el a nemzeti park minősítést, és Románia legnagyobb nemzeti parkjaként ismert. A Déli-Kárpátokban, Hunyad megyében helyezkedik el, és csodáját már Pallas Nagy Lexikona a 19. században írásba foglalta: „egyike hazánk legszebb s legregényesebb hegységeinek. Fő gerince a Magas-Tátra fenséges vadságára emlékeztet; átlagos magassága 2300-2400 m...” A regényes jelző valóban jellemző a tájra, és az az állítás, miszerint „a turistáknak sok szépet nyujt, de még teljesen hiján van minden kényelemnek, melyre turisták számíthatnak”, mindmáig igaz. A nemzeti park területén nem épült a turisták kényelmét szolgáló létesítmény. A kopár és kietlen szépségű táj az emberi jelenlét nyomai nélkül nyújtja a legcsodálatosabb látványt. Az égbe nyúló csúcsok, a hófoltos hegyoldalak, a sziklás hegygerincek, a hegyeket és felhőket visszatükröző tengerszemek közt a teremtés előtti vagy az ember utáni időkbe csöppenünk. A terület korábban a malomvízi Kendeffy grófok tulajdonát képezte, és akkoriban csak az urak kirándultak a teherhordóikkal kikapcsolódás vagy vadászat céljából. Ma már a turizmus sokkal nagyobb méreteket öltött, és a Retyezátban a célzott természetjárás, a rejtekhely-vadászat is közkedvelt.

A hegység geológiája és kialakulása

A hegyekről az első tudományos leírás Dr. Lóczy Lajos tollából származik a 20. század elejéről. Eszerint a Retyezát két részből áll: egyrészt a Nagy Retyezátból, amit a gleccserek formáltak, és itt emelkednek a Bukura, a Pelága, a Zsudele és a Papusa nevű, kétezer négyszáz méter feletti csúcsok, melyek meghódítását tűztük ki célul. A Kis Retyezát pedig mészkőből és karsztos képződményekből áll, és legmagasabb csúcsa a Piule (2025).

Már maga a gondolat lenyűgözött, hogy olyan területeken fogok járni, ahol a pleisztocén korban, azaz az utolsó globális lehűlés idején, vagyis a jégkorszak végén is jég borította a völgyeket, és mindmáig mintegy száz tengerszem utal a „közelmúlt” állandó jégtakarójára. A mai gleccsertavak egy része egész évben megcsodálható, és csapadéktól, olvadástól függően időszakos jelleggel újabbak is létrejönnek.

Mi csúcsmeghódító csillagtúrára indultunk ebben a jégkorszakról árulkodó tájban. Túravezetőnk, Janó, barátságból és fékezhetetlen természetszeretetéből vezette a csodaszép tájban kis csoportunkat.

Felkészülés és felszerelés

A fizikai felkészülés mellett a megfelelő ruházat és felszerelés összeállítása a legfontosabb feladat. Úgy terveztük, hogy kétezer méter feletti magasságban verünk sátrat Románia legnagyobb tengerszeme, a Bukura tó (Lacul Bucura, 2041) partján. A Retyezátban csak a kijelölt helyeken szabad sátorozni, ahol a hegyimentők állomásoznak, és szükség esetén a bajba került turista segítségére siethetnek ádáz esőben, szélfúvásban, sűrű havazásban és mélysötét éjszakában egyaránt… A természetvédelmi területen se étterem, se büfé nem működik, és a hegyimentők házikója sem funkcionál menedékházként a turisták számára. A túrázónak nagyjából ezer méteres magasságról az egyhetes élelmet és ruházatot is a hátán, magának kell felcipelnie tizenkét kilométer hosszan. A helyszínen döbbentünk rá, hogy bizony több külföldi és belföldi turista csak helyben szembesül azzal, hogy nincs elég meleg és vízálló holmija, elegendő élelmiszere, vízhatlan sátra. Minket szerencsére párom unokatestvére, Gyulcó figyelmeztetett minden lényeges kellékre...
 
Sportboltban vettünk dupla falú sátrat, mert kétezer méter felett heves esőzésekre és sátorszaggató szélre számíthatunk. Túracipő helyett a bokát védő, magas szárú túrabakancs ajánlott, de az esti sátorkörüli téblábolásra bedobhatunk kényelmes sportcipőt is. A mínusz fokokra készült hálózsáknak, a csillagtúrákra a kis hátizsáknak, a vízálló- és polárnadrágnak, polárdzsekinek, fejlámpának, energiát adó csokoládénak minden esetre maradjon hely a hátizsákban. Ezen felül nem árt, ha van nálunk méretes esőköpeny, ami a hátizsákunkat is takarja, túrabot, napszemüveg, sapka és kesztyű. Vásárlás közben a kínálat és az árak láttán rájövünk, hogy mindenből van drágább és kisebb, könnyebb változat is, aminek különösen nagy a jelentősége a táborhelyre vezető hosszú és embert próbáló úton.
 
Az önfelfújódó matrac jobb a polifoamnál, mert kevésbé érzi az ember a háta alatt a talaj egyenetlenségét. A kozmetikumokból minden kis szerelésben (kisszappan, kisfogkrém) kerüljön a hátizsákba, hogy csökkentsük a cipelendő súlyt. Mivel tisztálkodásra lehetőség csak a gleccsertavakban adódik, melyek vize hőmérsékletüket illetően fagyasztó, így vagy dideregve mosakszunk meg, vagy nedves törlőkendőkkel végzünk cicamosakodást. A fejlámpa sem elhanyagolható, így két kezünk szabadon marad és késői érkezéskor sem vagyunk elveszettek. Ajánlatos mindent kis zacskóba vagy műanyagdobozba csomagolni, ha a sok vízálló védelem ellenére mégis átázna a hátizsák, és arra is ügyelni kell, hogy jól lezárjuk, nehogy a hegyi kisállatkákat odavonzza az „illat”. És persze a szemeteszsák is elhanyagolhatatlan, mivel itt nincs szemétkosár vagy kuka, a túrázók a szemetet visszacipelik magukkal a civilizációba.
 
A Retyezát levegője harapnivaló, tiszta és üdítően friss, viszont be kell vallanom, hogy ennyi tápláló és „egészségtelen” ételt életemben nem ettem. Meggyőztek, hogy az erőnléthez kell a kalória. A szédülés ellen keménycukor és csokoládé, ebédre és vacsorára szalonna, kolbász, szalámi, porételek és konzervek. Az ember zöldséget, gyümölcsöt nemigen cipel fel, ez itt luxuscikknek számít, akár a sör, de a szívet melengető pálinkának mindig jut hely a hátizsákokban. Szerencsére az ivóvízellátásról a helyi forrás gondoskodik, így nem kell egy hétre elegendő vizet felcipelni. Jól jön a ragtapasz, a hűlés elleni gyógyszer, a lázcsillapító, a fájdalomcsillapító, kenőcs az ízületi fájdalmakra… és persze elmaradhatatlan kellék a fényképezőgép!

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr682515234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.