Bukovina leghíresebb látványosságai a festett kolostortemplomok, viszont a mesterművek mellett a táj szépsége is megér egy látogatást.

Dombos, zöldbe burkolózó vidék vár az idelátogatóra, lépten-nyomon lovas szekérbe, nyájat legeltető juhászokba botlunk, a falvakban gólyák fészkelnek az oszlopokon, és takaros házikói – a csinos mézeskalács-házikók – a helyiek jó ízléséről árulkodnak.

Bukovina Ukrajna határán terül el, és Moldva északi nyúlványaként is emlegetik. Ha nagy vonalakban sorra vesszük, milyen fennhatóság alatt állt ez a Kelet és Nyugat határán húzódó, önálló státusszal nem rendelkező terület, amelyet a történelem szeszélyessége, a háborúk és határrendezések során hol ide, hol amoda csatoltak (avar, Kijevi nagyfejedelemség, Lengyel királyság, Moldvai fejedelemség, török fennhatóság, Ausztria), érthető a lakosság huszadik század eleji összetétele: ukrán, román, osztrák-német, zsidó, lengyel, magyar, szlovák, szlovén, olasz, szerb, horvát, török, örmény, cigány.

Magyarok ma már kis számban élnek itt, de a 18. században az erőszakos sorozás elől több ezren menekültek ide Székelyföldről, majd 1941-ben Vajdaságba telepítették őket, onnan Tito elől a Dunántúlra voltak kénytelenek továbbállni, és a kitelepített sváb családok birtokain sikerült letelepedniük.

Na de térjünk vissza a bukovinai kolostortemplomokhoz! Olyan egyedülálló nevezetességek, hogy az UNESCO Világörökség listára is felkerültek! Valamennyi román és ortodox, és a 15. század végén, a 16. század elején épült, és többnyire mind hármas tagolású: előtérből, pronaoszból (előcsarnok) és naoszból áll (a legbelső látogatható tér, a liturgia helye, az ikonosztázzal és a csegelyes kupolával, azaz négyzet alapú félgömb kupolával).

A Voroneti kolostortemplom szomszédságában laktunk, Gura Homoruluiban, és a kívül-belül festett Szent György templom volt az első templomunk, ahol tömeg fogadott – az év minden szakában rengeteg a zarándok és a turista. A templom legjelentősebb külső freskói a Jessze fája (Jézus Nemzetségfája), az Utolsó ítélet és a Konstantinápoly ostroma – az utóbbi annak is emléket állít, hogy Stefan cel Mare a törökön aratott győzelem örömére emeltette. A csupaszín templom valóban egy megelevenedett Biblia.

A kolostortemplomok többsége ilyen színes ábrázolással, külső festéssel is próbálta a templomba vonzani a szláv liturgiát nem értő moldvai jónépet. A falfestések alapja a voroneti kék, a templom leghíresebb színe. A templomot kelet Szixtuszi kápolnájának is nevezik.

Majd a Humori kolostor Szűz Mária Mennybemenetele templomát vettük szemügyre, ahol kihangosítva szállt messzire az imaének, így csak óvatosan kukucskáltunk be a belső részekbe.

Majd Moldovitába autóztunk, ahol újabb lenyűgöző kolostortemplom, az Angyali üdvözlet fogadott, teljesen fennmaradt kolostorfalakkal. Itt végre egyedül élhettem át az ikonosztáz látványát, és Konstantinápoly ostromát.
Majd egy apácát furikáztunk a fazekas mesterségéről ismert Marginea faluba a Ciumarna-hágón, amelyet Románia egyik legszebb vidékének tartanak.
 
 
 
A Sucevitai kolostor Feltámadás temploma
 
falán a Paradicsomi létra (Erény lépcsője) nyerte el leginkább a tetszésemet, amelyen szimbolikusan haladnak felfelé a szerzetesek – balra angyalok vigyáznak az arra érdemesekre, jobbra pedig az „érdemtelenek” hullnak a pokolba. Rövid kávé- és fagyiszünet után folytattuk utunkat a legészakabbra fekvő templomhoz.
 
 
A Putnai kolostortemplom Stefal cel Mare, avagy Nagy István és családja sírhelye, és egyben a legjelesebb zarándokhely (az ő, illetve fia nevéhez fűződik a templomok megépítése, ill. kifestése).
 
A kolostor hatalmas, Kincses torony emelkedik az egyik bástyánál, de kívül nem festett. A belső képek új keletűek, de itt nem tilos a fényképezés, így készült végre néhány belső kép is.
 
Egy helyi étteremben csorba levest és pisztrángot ebédeltünk.
 
A Radauti Szent Miklós kőtemplomnál is megálltunk, amely a legrégebbi moldvai kőtemplom, 1359-ből származik.
 
A radauti székesegyházat is lefényképeztem, úgy uralta a teret, hogy nem hagyhattam ki.
 
 
Az Arborei Keresztelő Szent János fejevétele templomhoz egy kis ajtón jutottunk be; egy temetőkert szomszédságában állt.
 
A legelhagyatottabb templomunkhoz érkeztünk: a nagyrészt lekopott díszű templomot, melynek csak a homlokzatán maradt fenn összefüggő freskósorozat, egy terebélyes fa tövéből, egy fapadról csodáltuk meg.
 
A Solcai templom kívülről nem volt színes, és zárva volt, de néhány képet készítettünk róla.
 
A patrauti kolostor Szent Kereszt templomához éppen zárásra érkeztünk. A kissé pityókás kolostorőr visszalépett velünk, és kinyitotta. Kívülről a legcsinosabb épület, igazi műremek.
 
Megmutatta Stefan cel Mare freskóját, majd a Szent Kereszt elszállítását, és a templom mellett álló templomtoronyba is felvitt, még a harangot is megkongatta.
 
Aztán rossz minőségű úton eljutottunk a Dragomirnai kolostor Szentlélek eljövetele templomához, amely felújítás alatt állt, és több apáca gyülekezett körülötte. Sarokbástyás, vastag falak vették körül, és egy közeli tó közepén lagzit ültek.
 
 
Suceava központjában akartunk éjszakázni, hogy másnap megnézzük utolsó templomunkat és a várat, de visszavágytunk a természetbe, és ismét Gura Humoruluiban töltöttünk az éjszakát. Hosszas keresgélés után találtunk szállót – mindegyik foglalt volt, több helyen is említették a portán, hogy rengetegen keresnek szállást, de szerencsére került fedél a fejünk fölé. Másnap visszaléptem a voroneti kolostorhoz, és felvételt is készítettem róla, hogy aki nem járt ott, az is átélhesse velem együtt az élményt.
 
 
Majd a szomszédos falu lovas rendezvényének népviseletbe öltözött résztvevői között törtünk utat, és a Békás-szoros irányában érkeztünk vissza Bukarestbe.
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr392925762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.