Izlandra készülünk...

2011.07.31. 14:31

Ha már egyszer összeházasodtunk, és a nászutunkat is túléltük a Sivatag országában, akkor meg is kell ünnepelnünk. Annak rendje és módja szerint. Most éppen nem kígyók meg skorpiók közé készülünk a Namib-sivatagba, hanem a Tűz és Jég földjére, ahol „csak” gleccserrepedésbe zuhanhatunk és megfagyhatunk. Na de csaknem riasztanak el a jégmezők, a hófúvások, a vulkánok és a vulkánokban szunnyadó veszélyek!

A választás oka: férjem a Jég országát hideg Namíbiaként képzeli el – csak éppen a sivár vidéket nem végtelen sivatagok és szavannák, hanem végeláthatatlan tundra- és jégmezők uralják. Ezennel nem repülőgép-katasztrófákat néz, hogy szükség esetén megtanulja vezetni a gépet, hanem túlélési stratégiákat tanulunk jó barátunktól, Bear Grillstől. Ugyanis nem túl biztató hír, hogy átlagosan napi három turistát mentenek ki a veszélyek torkából.

Tuti, hogy tűzkőre szükségünk lesz. Férjem már gyakorol. Amikor sikerült tüzet csiholnia, húst köt a cipőfűzőjére, amit itthon még fazékban, ott viszont csak geotermikus forrásokban (gejzírben) vagy egy tűzforró talajba „kapart” gödörben főzhet meg: „A talaj sok helyütt 100 Celsius-fokos, ide ássák le az edényeket, amelyekben hamar megfő a leves.” (Regele). A Nap segítségével is próbálunk tájékozódni (bár ott délkeleten kel). Jégcsákányunk még nincs, de a kötél használatát már gyakoroljuk (bondage-program). A hófajdfogás gyakorlására itthon nincs mód, de majdcsak sikerül egy szakadékba zuhant juhot találnunk, mint Bearnek. Mindenesetre a rénszarvaszuzmó ehető!!!

Megtudtuk, hogy a gleccser fenevad: ránk feni a fogát és állandó mozgásban van. Üledékes hóra ne lépjünk, mert alatta repedés lehet. Na de milyen az üledékes hó? És milyen az olvadékhó? És milyen kék a legrégebbi jég, és miről ismerszik meg a laza hó, amibe üreget kell vájnunk, ha eltévedünk? És milyen az összes többi hó (jég)? Nekik is száz szavuk van rá, mint az eszkimóknak, meg az araboknak a tevére, a maszájoknak a tehénre?

Mit kell tudni az izlandiakról? Hogyan népesült be ez a kietlen sziget? Ki és mikor döntött úgy, hogy jobb neki a világvégén laknia, mint egy élhetőbb helyen? A wikipédia szerint egy viking összetűzésbe került a norvég uralkodóval, és elmenekült, majd sokan követték – a döntés nem mondható szerencsésnek, ugyanis utódaikat vulkánkitörések, zord telek, földrengések, éhínségek tizedelték. Ellenben szinte ingyen vulkáni magmával fűthetnek – a sors jóvoltából természetvédők és energiatakarékosak.

A vér- és DNS-vizsgálatokkal kimutatták, hogy a szigetek eredeti férfilakosságának zöme Skandináviából érkezett, vagyis a vikingek (normannok – északi emberek – „kalózkodással foglalkozó tengerészek”) utódainak tekinthető, míg az első női telepesek Skócia és Írország tengerparti részeiről származtak, és főként kelták (lásd Győr és Aquincum). Egyébként itt születik a legtöbb gyerek Európában, és Izlandon olvasnak a legtöbbet (irodalmi Nobel-díjasuk is van).

A vikingek elég nyughatatlan és bátor népség voltak, még Amerikába is elhajózgattak a végtelen kékségen a 8-11. században Amerikába! További legek: izlandi a világ első parlamentje, első női elnöke és első leszbikus miniszterelnöke. A világon Izlandon a legnagyobb a kólafogyasztás – valószínűleg a Brennivín is (lásd lentebb). Izland néha lebénítja a világ közlekedését. És minden pimaszul drága, érthető módon: még a fát is importálni kell.

Részlet a viking halottas szokásokból: ha meghalt valaki, „elővezetnek két kutyát, és két lovat, amiket addig hajszolnak, amíg össze nem esnek”, hogy a túlvilágon szolgálják gazdájukat (Brémai, Fadlan). És ez még csak a kezdet…

Lodovik Trema vicces és tájékoztató jellegű magyar blogjából megtudtam, hogy „ott északon nagyon szeretik a férfias dolgokat (pl. fáklyát tartva úszni a jeges vízben kilométereket miközben a himnuszt éneklik)”. Meg hogy 2008-ban, 15 év után feltűnt egy jegesmedve, átúszott Grönlandról, és 6-700 km hányattatás után lelőtték. Aztán egy bárányt hittek jegesmedvének. Az ottaniak hisznek a manókban, tündérekben, elfekben, hobbitokban – mindenféle szellemekben (a kelta mitológiát Tolkien elevenítette fel).

Antony Boundain szakácsművész egy Izlandra csalogató reklámnak szinte minden szavát megcáfolja: nem jó utazási célpont, folyton változik az időjárás, csak fagyoskodni fogsz, és főleg rossz a kaja. A rohasztott cápahúsra külön figyelmeztet (icecook blogspoton: "let's scare the tourists" food – felveszi a versenyt a100 napos kínai tojással). Boundain mindent megesz, na de ezt már hadd ne kelljen lenyelnie! Ránézésre kevésbé kecsegtető, mint a mozgó tücskök-bogarak Ázsiában. Ráadásul még vizeletszagú is. A durián gyümölcsénél csaknem büdösebb, amit mindenütt kitiltanak a szállodákból is? Valószínűleg igen.

Az icecook blogról megtudtam, hogyan kell rohadt cápahúst készíteni. Már az első mondatnál elakadtam, ami nemcsak hiányos angoltudásomnak tudható be: „Take one large shark”. A többiről nem is beszélve: „gut and discard the fins, tail, innards, the cartilage and the head”. Hiába olvastam tovább, még mindig nem kecsegtetett, hogy beszerezzek egy nagyméretű cápát: “get all slime and blood off”. Meg hol tartanám legalább két hónapig elásva? Ha leásnék a balkonon, legfeljebb az alattunk lakó balkonján tárolhatnám.

Szerencsére van egy fűszerköményes krumplisnapszuk, ami elnyomja a rohadt cápa ízét: brennivín (burning wine – égetett bor). A Kill Billben is itta az egyik szereplő. Black Deathnek becézik, vajon miért. Ha nem veszel el a nagy izlandi télben, akkor ez visz el? Kinézetre az édesköményes abszintra emlékeztet, olyan zöldes. A cápasnapsz nevet csak azért kapta, mert a rothadt cápahús után isszák. Na de a lényeg: mindig legyen nálad egy üvegcsével!

Izland szomszédságában kábé ötven éve kinőtt egy különleges sziget, Surtsey (ki másról nevezték volna el, ha nem egy Tűzóriásról), de csak kutatók látogathatják, hogy megvizsgálják, hogyan keletkezik a semmiből élet. Surtsey fogy, Izland meg növekszik a kitörő vulkánok miatt.

Kívánjatok nekünk sok szerencsét, hogy bejárjuk a jégmezőket, kősivatagokat, vulkáni tájakat, lássunk alkát, lundát, fókát, bálnát. Átlépjük az Északi-sarkkört és megnézzük, hogyan távolodik az eurázsiai és észak-amerikai kőzetlemez (évente 20 mm, fél lábbal Amerikában leszünk!)… Ne fagyjunk meg, és ne égesse meg hamvas testünk a gejzírek forró vize!

Programunk néhány szóban: Reykjavik (a világ legészakibb fővárosa), Þingvellír Nemzeti Park, Geysír, Gülfoss-vízesés, Hekla vulkáni tája, Þórsmörk, Eyjafjallajökull, Myrdalsjökull gleccserek, Jökülsailón jéghegyek, fókák, hajózás, Dírhólaey, madarak (alkák, lundák), Skaftafell Nemzeti Park, Vatnajökull jégmező gleccserei, fjordok, halászfaluk, túrázás, Myvatn tó, ásványfürdők, túrák lávafolyásokon, Hverfjall kráter, Krafla vulkán, lávamezők, bálnales, Akureyri, Hrísey szigete (kérdéses a sziget gyomrában Hveravellír, Kerlingarfjöll kősivatag), és a végén Blue Lagoon. Ha a fele teljesül, elégedett leszek! Tizennégy napunk van rá.

És végezetül egy elragadó idézet:

Vegyünk egy Magyarországnál alig valamivel nagyobb szigetet, és helyezzük közvetlenül az Északi-sarkkör szomszédságába. Csipkézzük ki a partjait a szárazfölbe mélyen benyúló fjordokkal, adjunk hozzá lustán araszoló gleccsereket, végeláthatatlan jégmezőket, szeszélyes vulkánokat és gejzíreket, majd mindezt ízesítsük hős vikingekről regélő sagákkal, kövek alján megbúvó erdei tündérekkel, és máris megkapjuk Izlandot, ami korántsem olyan barátságtalan, mint ahogy a neve sejteni engedi. Papp Éva

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr193114313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.