Szikrázó napra ébredünk: az eső búcsút intett nekünk, és hétágra tűz a nap! Ráadásul reggelizőnk ablaka négy gleccsernyelvre nyílik! Mire vágyhatnánk még?

Visszatérünk néhány tegnapi helyszínre, hogy nappali fényben is megcsodálhassuk Európa legnagyobb gleccserének néhány elérhető részét. Útközben csillogó gleccsernyelveket fényképezünk a zöld fűben legelésző lovakkal.

Jökulsárlón gleccsertaván a jégdarabok közt sétahajó siklik a vízen, a híd alatt jégdarabok úsznak a tenger irányába,

és a tengerparton is jégdarabok hevernek szanaszét,

nyaldossák őket és falatoznak belőlük a hullámok.

Jökulsárlón mellett egy látványosság jellel jelölt félreeső úton fedezzük fel a Fjallsárlón gleccsertavat. Ha lenne sátorunk, biztosan a partján éjszakáznánk!

Aztán felcsatoljuk cipőinkre a hágóvasakat, és vezetőnkkel meg két másik jelentkezővel nekivágunk a Breiðamerkurjökull gleccsernyelvnek. Mérhetetlen, vulkáni hamutól sáros jégtömegen mászkálunk, mely testét égszínkék repedések és apró vízfolyások szabdalják.

Jégvidéken gleccsertúrázunk. Bódító jégmámor. Gleccserhasadékok, kráterszerű bemélyedések, üregek, alagutak. Az egyikbe bekukkantunk. Leírhatatlan érzés mozogni a folyton ugyanolyan, mégis folyton változó, beláthatatlan jégtömegen. Elérünk a gleccsertóhoz, melynek szélén a gleccser széttöredezett, egy-egy darabja a vízbe csobban.

A gleccser olyan, mint a sivatag, csak nem sárga és vörös, hanem fekete és fehér.

Hazafelé arany fényben hattyúkat fényképezünk.

Majd teszünk egy sétát Höfn csinos városában.

(2011.08.06.)

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr23164465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.