Napunk első felében a hafnarhólmi lundakolóniához ruccanunk ki. Bőségesen látunk színes csőrű tengeri madarakat.

Szép időnk van, de miért is élveznénk a napfényt, amikor jéghideg felhőben is túrázhatunk?!

Bizony didergős napunk kerekedett Dyrfjöll hegyén, ahol csontig hatoló hideg ködben túráztunk. Kábé háromtól nyolcig. Hogy bőven kijusson a jóból. A minimális látótávolság miatt a sárgával jelölt útjelző botok közti távolságokat apró kőemberkékkel egészítettem ki, hogy Jancsi és Juliska megtalálja a visszavezető utat. A kövek összehordása, mondanom sem kell, jelentősen csökkentette haladási sebességünket. Számtalan hófolton és vízfolyáson botorkáltunk keresztül a mohás, köves tájban. Annyi biztos, hogy támadt már életemben jobb ötletem is!

Amikor ismét lejutunk a parkolóhoz, majd az öbölbe, a hegy tövéből jól látható, hogy megakadtak a felhők a hegyekben. A felhők alatt napfényben csillog az egész vidék!

Tagjaimat lassan járja át a kellemes meleg. Útközben néhány alkalommal vadludak szállnak felettünk, talán Nils Holgersson is ott repül Márton lúdon. Egyébként az izlandi névadásban is a –son és a –dotter végződéseket preferálják. Én Timea Istvansdotter lennék, párom pedig Istvan Jozsefsson vagy Stefan Joseffson :)

Este Izland egyik legrégebbi fatemplomát, Kirkjubæjarkirkját nézzük meg. Hármas ajtaja nyitva, kék belseje bájos.

(2011.08.08.)

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr383169111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.