Amikor Szímő felé közeledtünk, ahol első tíz évemet éltem le, úgy suhantunk bele az alkonyati faluba, mint egy gyerekkori emlékbe. Lilás-kék égben érkeztem a faluba, ahol öcsémnek hordtam a tejet kiskannában, és ahol a focipályán körbe-körbe futkosva apu biciklizni tanított. A napköziben kijártunk a Vág-partra, bunkereket építettünk, faleveleket gyűjtöttünk ősszel, a töltésen gurultunk lefelé. Eszembe jutott, ahogy ámulattal néztem a Vág jegén magabiztosan sikló fiúkat, míg én akadozva botorkáltam a part közelében, ágak takarásában. Egy parittya alakú bot két végébe kapaszkodtam, apu pedig maga mögött húzott. Az iskolaudvart kerítés vette körül, de a kertünk és a pálya közt egy lyuk ékeskedett, és a magas gyommal benőtt résen is átbújtunk olykor, hogy időben az iskolában legyünk.

A gyerekkor meghatározó egy ember életében, és szerencsére szép gyerekkorom volt. Örülök, hogy falun nőttem fel. Akkor nem is tudatosítottam, mivel jár a vidéki élet, de egyrészt mindenkit ismertünk, másrészt sokat voltam zöldben, természetben, friss levegőn. Fontos volt, hogy volt kertünk, veteményeskert és virágoskert is, hogy minden pár lépésnyi távolságra volt, a házunk, az iskola, az óvoda, az üzlet, tehát egy kis világban éltem, védetten. A falu közössége egy nagy család volt. Aztán minél nagyobb lettem, annál nagyobb városokba kerültem. Újvárban még köszöngettem embereknek az utcán, de rá kellett jönnöm, hogy ők idegenek. Tíz évesen találkoztam először ezzel az idegenségérzéssel.

A falu megváltozott, az épületeket színesre festették, és új épületeket emeltek. Az osztálytársaimból asszonyok lettek, sima arcú, jó kedélyű anyukák. Szívemben örömmel suhantam vissza a múltból a jelenbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.