Ingatlangaliba

2012.04.01. 15:03

A lakásügy nem és nem oldódik meg. Mindenki azt mondja, hogy békés megoldást szeretne, de mindenki követeli a jussát a kialakult helyzet miatt. Például a két ingatlanügynökség, ugyanis a tulajnak mindkét irodát ki kellene fizetnie, mivel mindkettő szerzett vevőt, tehát teljesítette az ígért szolgáltatást – gondolom, erre nem számított a tulaj (azután is tovább hirdette a lakást, hogy elfogadta az ajánlatainkat). A másik iroda azt mondta, elenged valamennyit a közvetítői díjból, és ezt várja a másik irodától is, a fennálló helyzet miatt. A másik vevő, egy külföldi azt nyilatkozta, hogy nem veszi meg a lakást, ha mi perre visszük a dolgot – ő nem akar bonyodalmat, csak vásárolni szeretne, és megvehet más ingatlant is. Mi is szeretnénk, ha kárpótolnának a kialakult helyzet miatt, de nincs rá kilátás.

Ha bűnösöket keresnénk, szerintem a fő bűnös a tulaj, aki elfogadta az ajánlatunkat, vagy az ügyvédje, aki nem figyelmeztette a lehetséges bonyodalmakra. A mi ajánlatunk elfogadása után másnap egy másik ajánlatot is elfogadott egy másik irodán keresztül, ami 500ezerrel több a miénknél. De természetesen nekünk is mondhatta volna, hogy inkább fizessünk többet, de nem tette, hanem egy másik ajánlatot írt alá. Szóval van két ajánlata, két foglalója letétbe helyezve, és még mindig fent a hirdetés... Lehet, hogy akár egy harmadik vevő is képbe jön? :) Nem akarom az ördögöt a falra festeni...

Mindenesetre leesett az állam, hogy ilyen megtörténhet. Én legszívesebben elállnék az egész vásárlástól, és keresnék tovább, újra fáradtan néznénk esténként két-három lakást, jegyzetelnék, melyik ajánlat érdekel, éppen mikor hova megyünk, de valójában ehhez a folyamathoz sincs kedvem. Hiszen megtaláltuk azt, ahol lakni szeretnénk, és szándékunkat írásban is rögzítettük és előleggel nyomatékosítottuk. Mégis egyszerűbbnek tűnik, mint a megoldásra várni. Mert a szombati beszélgetés során sem mentünk semmire, amikor 10 (!) érintett próbált megoldást találni.

Tömören annyit mondhatok, hogy három ember jött az egyik irodából, melyen keresztül mi intéztük az ingatlant, kettő a másik irodából, amely egy külföldinek adná el, ott voltunk mi ketten, a mi ügyvédünk és a tulaj, illetve az ügyvédje. A tulaj a másik lakására hívott meg, melyet szintén eladásra kínál - kiderült, hogy a két iroda nem tudta, hogy ezt is mindketten árulják (kizárólagosan, tehát csak az egyik árulhatná, de időközben módosítottak a szerződésen). Bár a tulajnak köszönhető az egész galiba, megint kivonta magát a beszélgetésből: Nicsak, milyen szépen összejöttünk, de miért vagyunk mind olyan komolyak! Csacsogott, aztán meglepetésünkre azt mondta, csak beszélgessenek, és majd számoljanak be az eredményről. Tudják, én egész életemben csak vásároltam, és egyszer akarok eladni, és ez is ilyen bonyolult! Na majd a másik lakásom eladásánál okosabb leszek!

De hiszen maga dönt, mondtuk, és kértük, hogy hallgassa meg az érintetteket, de inkább a konyhában tett-vett. Elmondtuk, hogy ajánlatot tettünk x összeggel a lakására, letettük előlegnek az 1%át, ő a válaszában azt írta, elfogadja, de a lakás árát felemelte egy millióval, mi azt elfogadtuk, majd nem jött el megkötni velünk a végleges szerződést, mert másik ajánlatot akar elfogadni. A másik irodánál már a második ember, akinek majdnem eladták - az előző nem kapta meg a támogatást. Párhuzamosan folytak a dolgok.

A két iroda megbeszélte, hogy hétfőn beszélnek az ügyvédeik, megnézik, hogyan tudnak olyan megoldást hozni, hogy minden rendben legyen: ha nekünk adják el x millióért, vagy a másiknak a megígért x millióért + 500ezerért, de akkor minket kártérítés illet meg. Na de ki fizetné ki? Pert és bíróságra járni senki sem akar, másfél évig is elhúzódhat. Mindenki enged valamit, és megegyezünk – remélhetőleg.

A tulaj a végén megint csacsogva bejött, hogy reméli, megegyeztünk. És milyen szép társaság, össze kéne járnunk, legközelebb étterembe menjünk. Szerintünk nincs tudatában még mindig a tettének (ebben az ügyvédnője is hibás lehet: vagy egyedül írta alá, vagy az ő  tudtával).

Nem hiányzott ez a huzavona, de gondolom senki sem örült, hogy a szombat délelőttjét parttalan vitával tölti...

Sajnos rengeteg ilyen hírt hallunk, hogy kialakulnak hasonló helyzetek: a húgom mondta, hogy a barátnőjének, aki szintén lakást venne, a tulajék nem hozták el a kifizetendő számlákat, pedig már írták volna alá a szerződést (még szabadnapot is kivettek). Ráadásul kiderült, hogy még kétszázezerrel tartoznak, és ki tudja, mi mindent nem fizettek még ki. El akarják az emberek adni a lakásaikat, és befizetetlen számláik vannak, amiket el is titkolnak.

Szóval nem túl biztató a helyzet!

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr94353973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.