Az új lakás

2012.05.06. 23:16

Tíz napja átutaltuk az összeget a tulaj számlájára, közösen átírattuk a közműveket, és múlt héten kézbe kaptuk a lakáskulcsokat. Kell ennél nagyobb öröm? És egy éjszaka már ott is aludtunk, vagyis megpróbáltunk aludni, legalábbis én. A páromnak sikerült. Talán kimerültebb volt.

Én a földre rakott matracon elaludtam a nyakam, de ez volt a kisebbik baj: minden irányból beszűrődtek a zajok és a hangok. Rá kellett döbbennem, hogy nagyon hangos a környék; sikerült beletrafálnunk a legjavába. Szóval mégsem rossz ötlet a „próbaéjszaka”, mielőtt lakásvételre szánja el magát az ember. Igaz, hogy a város szívében vagyunk, de a leghangosabban dobogó szívében. Épp a fülem mellett dobog a szíve. Fel-felriadtam a zajongó fiatalokra, hallottam a hangos kiabálást, nevetést, még sikítozást is. Párom szerint ez csak kellemes duruzsolás. Abban bízom, hogy a nyílászárók cseréjével tompul a zaj, és a falak hangszigetelése is javít a helyzeten. Persze nagy élmény kilépni a házból, egyenest az éttermek, boltok, zsinagógák szájába, vagyis a városi lüktetés mindennapjaiba.

Hogy örömömet fokozzam, már az első lakógyűlésen is részt vettem, ahol kiderült, hogy a ház egyik oldala süllyed, és reped a tűzfal. És hogy a pizzériástól a zöldségesig mindenki a mi kukáinkba hordja a szemetet, ezért folyton túlcsordul. Nagyszerű hírek. És a pincerendszer szellőztetése sem megoldott, és mindenki a lichthofba dobálja a szemetét.

A hétvégét lakberendezési áruházak látogatásával töltöttük, és közösen gondolkodtunk barátokkal, családtagokkal, mit hogyan alakítanánk át. Jó ötleteket adtak a térelrendezéssel és a színvilággal kapcsolatban. Kezdetben úgy gondoltuk, keretestül cseréljük az ablakokat, és a laminált padló helyébe szép sötét parkettát rakunk le, de felfedeztük alatta a csodaszép eredeti parkettát, amit inkább felcsiszolunk és sötétre pácolunk. Az egyik parkettás boltban dolgozó hölgynek köszönhetően, aki kiselőadást tartott nekünk. Ám végül is nem bántuk, mert kiderült, hogy ő is megmentette a csodaszép parkettáját az anyjánál, pedig nem is sejtették, micsoda kincs rejlik a szalagparketta alatt.

Elképzelésünk: szép világos falak és sötét parketta, a konyhában bordó vagy narancs színek, az étkezőben téglafal és tömör fa, lehetőleg indiai vagy indonéz bútorok.

A lakásfelújítással sok gond nem lesz, a huzalokat mindenhol lecserélték, csak a vízcsöveket vezették a falon kívül, ezeket akarjuk berakatni a falba. A konyhabútor festékét leszedetjük, és lefestetjük más színre. A lakás egyik felében lecseréljük keretestül az ablakokat, a másik oldal marad a régi, mert igazi nagypolgári az ablakkeret és a kilincsek, csak lemaratjuk a festéket, és üveget cserélünk.

Már csak az a nagy kérdés, szakemberekre vagy egy kivitelező cégre bízzuk-e a felújítási munkálatokat, illetve mi magunk is meg tudjuk oldani, és be is tudjuk rendezni ízlésesen, vagy kérjük ki lakberendező véleményét.

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr524492447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.