A műfordításról

2016.04.13. 23:07

Idézetek egy velem készült interjúból:

"Pedagóguscsaládból származom, édesapám a tanításon túl is foglalkozott irodalommal és nyelvészettel, hatalmas könyvtárunk volt – minden szobában falnyi könyvespolcok álltak.

Édesanyám színjátszókörben játszott, énekkarba járt, és rövidebb történeteket fordított. Rengeteg mesét olvastak nekünk, és olyan könyveket adtak a kezünkbe, amelyek arra ösztökéltek, hogy elolvasásuk után újabbakra vágyjunk. Természetes tehát, hogy hamar önálló olvasóvá váltam, sorra jöttek a pöttyös és a csíkos könyvek, aztán már gyerekként írni is kezdtem. Volt egy iskolaújságunk, ahol rendszeresen le is hoztak."

"Hogyan kezdtél fordítani?

Legelőször német irodalmat fordítottam a Kalligram folyóirat számára. Rám bízták, kiket választok... Aztán ösztöndíjasként Berlinbe kerültem, ahol gender studies órákat is látogattam, és felfigyeltem a nőírókra. Többek közt olyan szerzőktől fordítottam elbeszéléseket, mint Jenny Erpenbeck, Judith Hermann vagy Annette Pehnt. Továbbá az vezérelt, hogy minél frissebb szöveggel dolgozzak, és helyben könnyen hozzájutottam az éppen megjelent könyvekhez. Aztán amikor Prágába kerültem, cseh irodalmat fordítottam, illetve frissen megjelent művekről írtam

És szlovák szerzőket is fordítottál.

Ballát, Beňovát, Paint, Rozenbergovát, Vadast. Vagy Žuchovát, akinek Obrazy zo života M. (Jelenetek M. életéből) című kötete 2015-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját – immár számos nyelvre fordítják. Remélhetőleg jövőre magyarul is megjelenik, erre ugyanis idén elnyertem a Babits Mihály műfordítói ösztöndíjat."

Nemrégiben több antológiába és folyóiratba fordítottam szlovák nyelvből tanulmányokat, esszéket és elbeszéléseket. Részben felkérésre dolgoztam, részben én kínáltam fel regényrészleteket és elbeszéléseket. Örömmel üdvözöltem egy nagyszerű kezdeményezést az utóbbi időben: a Szlovák Intézet Fordítói Szalonjának szakmai fórumát, ahol rendszeresen megvitathatjuk aktuális munkáink kérdéseit – és ahova én például Monika Kompaníková szövegeket vittem.

Akinek két kötetét fordítod le a Könyvfesztiválra. Melyikkel volt könnyebb dolgoznod?

"Az ötödik hajó című regény fordítására a várandósságom alatt bőven volt időm. A Mélytengeri meséket azonban az ikreim világra jövetele után fordítottam. A mesefordítás viszonylag könnyen ment, bár sok mélytengeri élőlényről konzultálnom kellett a szerzőnővel, és a latin nevük szerint vagy képek alapján tudtuk biztosan beazonosítani őket, tudniillik az, hogy viperahal, pelikánangolna, hordószemű hal, kígyókarú csillag vagy kacslábú rák, nem volt a mindennapi szókincsem része. Több esetben tengerbiológus segítségét is kértem."

http://www.litera.hu/hirek/szoveghez-valo-viszony

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr288580378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.