Kecsesen égbe nyújtózó tornyok, a Károly híd méltóságteljes szobrai, az Arany utcácskában alkimisták boszorkánykonyhái, a zsidó temető „részeg” sírkövei, a Szent Vitus székesegyház pompázatos bája, vörös cserepes háztetők közt megbúvó teraszok,…

Ma ismét Prága, szívem csücske, ahol négy évet éltem és további négy évig idegenvezetőként, turistaként, íróként visszajártam. Immár harmadik éve nem láttam a száztornyú, arany várost, ezt a kis ékszerdobozt. Nem csoda, hogy hevesen dobog a szívem, testem-lelkem lüktet,…