Etoshából Otjivarongóba

2010.11.02. 09:54

20. nap

Nem sietjük el az indulást: amikor rásüt a nap a sátrunkra, felkelünk, és kidobálunk mindent a kocsiból, főleg a csomagok közt meglapuló rothadt élelmiszereket. Mindent átnézünk és kicsit rendszerezünk, hogy gond nélkül ki tudjuk halászni a hátizsákjainkat a kocsiból, amikor leadjuk a kölcsönzőbe, és ne akkor kelljen pakolászni. Aztán elindulunk a kábé 550 km-re fekvő Windhoek felé - a távot bizonyára egy nap alatt is győzhetnénk, de inkább két nap időt szánunk rá, hogy biztosan elérjük a holnapután induló gépünket.

Otjivarongóban szeretnénk éjszakázni, de indulás előtt el kell számolnunk a napi parkbelépőinkkel, mivel eddig csak a szállás díját és az első napi belépőt fizettük ki, így 4x170/napot kell pluszban kifizetnünk. A fizetéseket igazoló szelvényeket a kapunál felmutatva fél 12-ig el kell hagynunk a parkot, mivel csütörtökön fél 12-kor érkeztünk. Rövid szemlegeltetésre megállunk Klein Namutoniban – utolsó itatónk az Etoha Nemzeti Parkban. Szomorkodhatnánk, de bőven kiélveztük a park nyújtotta örömöket! Néhány zsiráf és kudu, nyársas antilopok és zebrák isznak.

 
 
 
Aztán egy elefánt érkezik, berohan az itató közepébe, lapátfülével legyezi magát, és ormányával sáros vizet fúj a testére. Egyszer jól szemen is fröcsköli magát. Ha neki ez esik jól! Aztán beporozza magát a parton, és odébbáll, akárcsak mi. Bye-bye Etosha!
 
 
 
Száz kilométer megtétele után egy kis kényszerpihenőt iktatunk be Tsumebben, mivel éhesek vagyunk. Rendezett és tiszta utcák fogadnak, az utcák közepe füvesített, pálmafák szegélyezik, és könnyen rábukkanunk egy üzletközpontra. A Hungry Lionban ebédelünk, ami a Mc’Donalds afrikai változata. Hamburgert, szalmakrumplit, kólát és fagyit árulnak, meg grill csirkét. Aztán beugrunk az élelmiszerboltba, veszünk almát, banánt, joghurtokat és vizet, majd az ATM automatából kiveszünk egy kis pénzt, és tankolunk. Sokkal barátságosabbak itt az árak, mint Etoshában, szinte a felébe kerül minden. Míg a Lionban két hamburger 10 NAD-ba kerül, Etoshában egy reggeliért legombolnának az emberről 100 NAD-ot.
 
Tsumebtől a síkságot felváltja a dombvidék. A lagzis zenénket hallgatjuk, férjem fütyörész.
 
Otjivarongo előtt megállnék a Cheetah Conservation Foundban, ahol gepárdokat láthatnánk, etethetnénk őket, megnézhetnénk a viselkedésüket, és az oktatási központot is láthatnánk, de épp zárás előtt érkeznénk. A központban él a világ gepárdpopulációjának 20 százaléka. Le kéne térnünk egy 40 kilométer hosszú útra, de nem győznénk, mivel egy egész napot érdemes ott tölteni. Pedig hogy megnézném ezt a gyors lábú, foltos macskát!
 
Otjivarongóban a Bush Pillowban alszunk, csinos szoba 530 NAD-ért reggelivel, hűtővel, tévével, banánpálmákkal és datolyapálmákkal, apró medencével. A város is nagyon rendben van, virágba borult és kaktuszos kertek, fehér és rózsaszín bokrok, és a különleges, levél nélküli, lila virágokkal borított fák, amik Madagaszkárról ismerősek.
 
 
Furikázunk egyet a városban, megnézzük a templomot és betérünk a mellékutcákba.
 
 
Az ágyban átlapozom az afrikaansul írt Otjivarongo 1906-1981 című könyvet, és végignézem a település életét bemutató régi fényképeket (sport, kulturális élet, kórházak, postaszolgálat stb.). Itt is a fehérek vitték a prímet, de később a feketék is szóhoz jutottak. Aztán átfutjuk a saját fotóinkat, és lepihenünk.
 

Feljegyzés dátuma: 2010. 10. 05.

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr982415386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása