Visszatérünk a vulkánilag aktív zónába, a vulkánkitörések és kén formálta tájra, mert még vár ránk pár csoda. Nem irigyeljük a bicikliseket – nagy eltökéltségre van szükség, hogy valaki a folyamatos szélben és a dimbes-dombos tájban kitartson!

A Szúnyog tó körül rengeteg apró légy repkedi pimasz módon körbe az embert. A táj lenyűgöző, de a számtalan sátorozónak biztosan akad gondja a muslicákkal. A biciklisek is hálóval a fejükön kerekeznek.

Elsőként a pszeudokrátereket nézzük meg, amelyek kis, kráterszerű kúpok, fűvel benőtt halmok, de páromat nem hatják meg a fura képződmények. A tavon kacsák úszkálnak, a háttérben hegyek emelkednek. Aztán lávatörmelékkel beszórt táj, a tóban is hevernek elszórtan nagyobb lávatömbök.

Aztán Dimmuborgir lávaalakzatai, oszlopok, ívek, kemenceszerű képződmények között sétálunk. A gőz megpróbált kitörni a mélyből, de a magma elzárta az útját, és így keletkezett ez a bibircsókos, göcsörtös táj. Az egyik boltív alatt sikerül is megbotlanom, az érdes lávakőzet végigsérti a tenyerem, felhorzsolódik a bőröm, vérzik, de a fogadóépületben készségesen bekötik.

A Hverfell fekete homokdűneként kiemelkedő vulkánkráterén hangyaemberek mászkálnak. Hamarosan mi is a magasból szemléljük a vulkáni salakot és a hamumezőt. Lenyűgöző élmény körbejárni az óriási kráter peremét. A kráterek ufó-leszállópályáknak tűnnek a tájban.

A reykjahlídi benzinkútjánál jól felszerelt szupermarketben fagyit eszünk, mert itt mindenki fagyizik, meg hát jól is esik... De még a legkisebb fagyi is nagy. Ma egy réteg ruha elegendő, bőrünkön érezzük a napfény simogatását.

A nap abszolút fénypontja a Leirhnjúkur lávafolyás. Fekete, gőzölgő, megdermedt kőzeten lépkedünk.

Még most sem teljesen nyugodt a Föld gyomra, párolog a táj. Párom vörös, fortyogó lávafolyást látna, de én örülök, hogy nincs benne részem.

Este pedig az északi Blue Lagoon vár ránk, a Mývatn Nature Baths. A szabadban kialakított gőzfürdőben üldögélünk és úszkálunk másfél órán át. Párom úgy érzi, „mintha az egész testünket takony fedné”. Hasonlít az itteni csapvizükre, kicsit sűrűbb és szagosabb, mint a mi vizeink.

Miután megtisztultunk, ismét magunkra vesszük vulkánporos ruháinkat, és kikocsikázunk a tóhoz. Sajnos nem látok marimo balest, fura gömbalgákat, amik csak Japánban és Izlandon fordulnak elő természetes környezetben, csak kacsákat és hattyúkat. A helyiek szargalacsinoknak nevezik őket.

(2011.08.11.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.