Jövök a tae-bo edzésről, mert végre rászántam magam a sportolásra, amiben erősen közrejátszott az is, hogy ingyenbérletet kaptam (egyébként sportolok én, csak egyedül és otthon), rúgtam és ütöttem a levegőt, szóval kilépek és látom, hogy kupi az egész városközpont, egymás hegyén-hátán a lakások kiselejtezett kacatjai, a kupacok mellett meg ott üldögélnek az önjelölt új tulajdonosok, akik áruba bocsátanak mindenfélét. A „keselyűk” tudják, melyik kerületben mikor van lomtalanítás. A minap is puhatolózott egy férfi, nézzem már meg a lépcsőház hirdetőtábláján, mikor lesz, mert ő úgy tudja, jövő héten.

Egyesek úgy berendezkednek az utcán, mintha a saját otthonuk lenne, odaköltöznek, készítenek maguknak őrhelyet – talált holmikból eszkábálnak össze ülőhelyet, vagy találnak sezlont, fotelt, vagy hoznak magukkal egy kisszéket. És elkezdenek kereskedni. Könyvekkel, matracokkal, „régiségekkel”. Hallom, ahogy mondja egyik „ügyfelének” a pasas, hogy „eladom neked kétezerért, még hazacipelni is segítek”. Nem tudom, miről volt szó, de még egy megunt, kitömött tengeri sünt is felkínáltak megvételre.

Máshol ócskapiacokon szabadulnak meg az emberek a régi cuccaiktól, itt pedig úgy néz ki a város, mint egy szemétdomb. És minden szemétdombnak megvan a maga kiskakasa. Lassan ez is magyar sajátosság lesz, mint a romkocsmák.

(Időközben azt a felvilágosítást kaptam, hogy mégis jobb, ha szervezetten viszik el a felhalmozott szemetet, mintha a lakosok olykor-olykor leraknák a kukák mellé, netán kivinnék közterületekre, erdők szélére, stb. Szóval hasznos ez az évente egyszeri összegyűjtési akció.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.