Kinyújtom a karom, vért vesznek. Egy üvegben leadom a vizeletet. Vizsgálatok, eredmények. Diagnosztizálnak és megoldásokat keresnek. Méhtükrözés, tüdőröntgen, ekg, hasi és kismedencei ultrahang, tvs, hogy ha az eredmények megfelelőek, sor kerülhessen az altatásra. Még sosem altattak. Sosem aludtam el gyógyszer parancsszavára. Úgy képzelem, hogy hirtelen tör rám az álmosság, mint a sunyi fáradtság, amikor a repülő ablaküvegén át bámulom a felhőket, és a habfelhős táj hirtelen az álmomban folytatódik tovább.

A vércsoportom is megtudtam, pedig korábban sem ártott volna tudnom, többek közt kirándulásaink során is hasznos lehetett volna, ha baj ér. De miért ért volna baj? Beoltattuk magunkat mindenféle kutyafüle ellen, a hastífusztól kezdve a sárgalázig, de azt, hogy „B” RH pozitív vagyok, most kell megtudnom. A B vércsoport gyakorisága Ázsiára jellemző, az A és a 0 többnyire Európára.

Lehet születési rendellenesség, vagy valamelyik betegségem, gyulladásom nem kezelték vagy kezeltettem ki. Hát eljött ennek is az ideje. Életemben először megműtenek. Az adataimat értékelő doktornő meglepődik. Soha eddig?

Keresem magamban a reakciókat. Hogyan viszonyulok az új élményhez. Félek-e. Várom-e az ismeretlent.

Az első lépés: a trombózis elleni injekciót magamnak kell beadnom. Képes leszek-e rá. Én, aki vérvételkor is elfordítom a tekintetem.

A műtét nem több: lehunyom a szemem, és amikor kinyitom, valószínűleg egy „helyrehozott” leányzó ébred fel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.