A Bánki tóhoz gyakorta visszajárunk. A halászstégekről merülünk meg a vízben.

Van strand is, a szokásos gyerekzsivajjal, de mi inkább megbújunk a zöldben. Szitakötők repkednek körülöttünk, kacsák úsznak el mellettünk, halak teste csillan meg a vízben. Estére vörösbe öltözik az ég alja és a vízfelszín.

Az állomás - egykor még ide érkeztünk meg, innen sétáltunk el a tóhoz. A síneket és a váltókat benőtte a gaz, és az épület is az enyészeté.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.