8. nap.
A korhadt, kidőlt fatörzsön egér futkároz. Sátrunk cipzárja mellett is rágott egy lyukat. Pont ez hiányzott! Szóltam a portán az állapotokról, hogy a 6-os számú kempinghelyen egér él a fa odvában vagy gyökerei közt. Nem igazán tudtak mit kezdeni a közlésemmel. Akkor legalább lakjunk jól: hasunkban hagymás-sajtos és szalonnás-sajtos omlettel útra kelünk.
Ma legalább megpihen kipirosodott bőrünk a tűző naptól. Földrajzilag ismét Windhoek magasságába érkezünk, és az ország déli részét kipipálhatjuk. A Solitaire Country Lodge mellett haladunk el, ahol régi kocsik és tevék rostokolnak, és a farm a Roadhouse Canonra hasonlít. Állítólag jó kis hely. Valahol a Baktérítő tájékán járhatunk. Mókusokat látunk apró gödrökből kikukucskálni, előbújni, futkosni.
A Gaub Pass csupa sziklaképződmény, és a Gaub folyó kiszáradt folyómedrén haladunk át. Meglepődnék, ha valahol látnék csordogáló folyót, hiszen a folyómedrek ilyenkor porzanak a szárazságtól (a mi torkunk ma nem!), viszont esős évszakban elég meglepően meg tudnak dagadni egy-egy kiadós zápor után. Láttam olyan képet, ahol reggel arra keltek a kocsi tetején sátrazók, hogy az autó félig a folyóban áll.
A Kuiseb Passban az egyik sziklára Keep our desert clean feliratot pingáltak. Konzervleves és pink salmon. Ismét leesett a hőmérséklet 20 fokra. Az egyik kiszáradt folyómederben leszakadt fészkestül egy ág! Mondtam, hogy képtelenség megbírni ilyen fűtömeget!
Célunk Walvis Bay, avagy Bálnaöböl, mivel a Walvis valójában a Whalefishre avagy Walfischre utal. Él itt bálna és killer whale, ami valójában nem gyilkos bálna, hanem kardszárnyú delfin. És rengeteg vízimadár, pelikánok és flamingók, meg csigaforgató madarak. Állítólag ez a város és Swakopmund a legbulisabb hely, mozgalmas éjszakai élet és nappali madárles várja a látogatót. Holnap elugrunk Swakopba is (már csak így becézzük), a két város közti harminc kilométernyi út állítólag maga is kirándulás. Az óceán közvetlen közelében vezet, és a Long Beach vagyis Langstand húzódik köztük, egy szép, de szeles tengerpart. És egyben homoksport paradicsom is! Homokquadozhatunk, homoksízhetünk, de lehetőség van kiugrani ejtőernyővel a repülőből a sivatag felett (skydiving), és panorámarepülésre (scenic flights), meg széllovagolni vízen (a Benguela áramlaton) és dűnén, is kitesurfingezni, ami valami hullámlovaglás-féle. Az utolsó mondat anglicizmusaiért mindenkitől bocsánatot kérek, de a magyar vízi sport szakszókincsem elég gyatra. Ami tuti: én biztos csak homokszánkózni fogok.
Walvis Bay előtt óriási homokvihar fogad. Akkor most homokautózunk. Elég keményen fújja a homokot a szél, és a látási távolság akkorára csökken, mint nálunk hóviharban. Verik a homokszemek a kocsi oldalát, lépésben haladunk, és néha huppanunk egyet az úttestre fújt homoknyelven. Nem csoda, hogy homokot fúj a szél, hiszen a szeles óceánpartra érkeztünk a sárga homokdűnék közé! Éppen a 7. számú dűne mellett haladunk el; szedi szét a szél! Mi marad belőle holnapra?!
A városban is majd’ kicsavarja a pálmafák törzsét. Amikor kifutok a kocsiból néhány szálláshelyen érdeklődni, az arcomba csapkodja a hajam. Kiváló hajlakk-reklám helyszín! (Mint a homok lepte Kolmanskop nyílászáró-reklámnak.) Micsoda ötletek!
Érzem, hogy majd’ feldönti a kocsit, olyan erővel dúl-fúl az időjárás. Több hotelbe beszaladok, végül találunk szállást 450 NAD-ért. Az útikönyvben egyébként mindenütt legalább 100-150 NAD-dal kevesebb ár szerepel. (Azért tüntetem fel az árakat, hogy másokat ne érjen ekkora meglepetés. Sokkal drágább minden, mint a fórumokon és egyéb helyeken.) Faszobrok díszítik az előteret, a szobában afrikai képek, és rálátunk az öbölre.
Kisétálunk Namíbia ötezer éves, legrégibb öblébe, kikiáltott nemzetközi madárvédelmi terület. Állítólag több mint 150 ezer madár él itt, és további 200 ezer jár ide falatozni az Antarktiszra tartva. Ne kérdezzetek, miért mennek a hideg Déli-sarkvidékre! Lehet, hogy planktont falatozni… A lényeg, hogy a dél-afrikai flamingók kilencven százaléka itt telel. Csodaszép látvány! Tele velük a sekély víz. Hogyan bírják a 15 fokot és a jéghideg óceánt? Nem fagy le a lábuk? Azért állnak egy lábon! (De humoros vagyok ma!)
A város rendezett, utcái és házai gazdagságot tükröznek, a parton üvegfalú épületek sorjáznak, melyeket pálmafák és gondozott kertek vesznek körül. Hawaii.
Este átvesszük további terveinket: holnap beugrunk a turistainformációba, és megérdeklődjük a kirándulást a Sandwich Harbourbe, Namíbia legszebb lagúnájába. Negyven kilométerre fekszik a várostól, de csak szervezetten, vagy legalábbis engedéllyel és négykerék-meghajtással látogatható. Tapasztalt túravezető mindenképp ajánlatos, el lehet tévedni a dűnék közt. És a Welvitschia-útvonalat is szeretnénk bejárni, majd megnézni a Cape Cross-i fókarezervátumot. Pillanatnyilag ennyi!
Feljegyzés dátuma: 2010. 09. 23.
