Etosha – utolsó nap
2010.11.01. 10:37
19. nap
6.37-kor ébredünk, hogy időben a parkban legyünk, ugyanis reggel és este szebben festi meg a fény az állatokat és a tájat. Indulás Klein Namutoniba, ahol pár zsiráf téblábol, majd Klein Okevibe, ahol struccok, zsiráfok, zebrák iszogatnak. Itt látták a karakált, de mivel éjszakai állat, most nem valószínű, hogy belebotlunk.
Groot Okevinél zsiráfok, gyöngytyúkok és antilopok álldogálnak. A korai fény tényleg szép színt kölcsönöz a képeknek – napközben sokkal kifakultabb minden.
Meglátjuk az első varacskos disznókat a sárga fűben – Ghánában dögivel voltak, viszont más állat alig kóricált az egyik leghíresebb nemzeti parkban. Afrika-képünk ezáltal kiteljesedett, és már nem vágyunk különösebben a Dél-afrikai Köztársaságba, Kenyába vagy Tanzániába, az állatparadicsomokba, mivel Ghánában láthattuk a mindennapi városi és vidéki életet, a rabszolga-kereskedelem erődjeit, tehát belekóstoltunk a történelembe is, Namíbia meg csodás homokos, szavannás tájakkal és gazdag állatvilággal ajándékozott meg. (Én Fekete-Afrikán kívül Marokkóban és a többé-kevésbé hozzátartozó Nyugat-Szaharában, illetve Madagaszkár szigetén éltem át még Afrika-feelinget, bár az egyik arab-berber, a másik pedig eléggé sajátságos…)
Fél kilencre visszakocsikázunk a kempingbe, hogy reggelizzünk, de nem vagyok hajlandó kiadni fejenként 90 NAD-ot joghurtért, müzliért meg teáért. A kis boltban viszont semmi nem kapható konzerven, chipsen és kekszen kívül, meg ehetetlen képeslapok és pólók, úgyhogy marad a kellemesen korgó gyomor és a maradék kaja után turkálás a kocsiban. Majd ebédidőre ismét visszaugrunk, addig csak kibírjuk. Folytatjuk utunkat a nagyvadak után.
Khoichasban éppen gnúk távoznak, sok zebra és antilop mászkál az itató körül.
Chudopban rengeteg a zsiráf, varacskos disznók is felbukkannak, gnúk lépegetnek lomhán, nyársas antilopok, kuduk és zebrák iszogatnak.
Eddig minden nap láttunk új állatot, állapítom meg, miközben a varacskos disznókat és a hím kudukat nézzük. Ma láttunk először varacskost, tegnap dik-diket, azelőtt oroszlánokat… Az első nap láttuk a legtöbb új állatot, reagál kijelentésemre férjem, és milyen igaza van!
Szépen felvonulnak az állatok, azonban a békés sétálgatás és iszogatás verekedéssé fajul. Két zebra vadul egymásnak esik. Hogy be tudnak indulni! Mennek egymás mellett, aztán az egyik lökdösni kezdi a másikat. Mint az ovisok. A fejükkel verik egymást oldalról, majd a lábukkal rúgják egymást. Hallom, ahogy az egyiküknek kattan az állkapcsa.
Kis zebra is érkezik az anyjával!
Egy nyársas antilop elkergeti a többi antilopot, egy zsiráf pedig kergetni kezdi a zebrákat. Ma feszült az állatvilág, jelenti ki férjem.
Nézd, micsoda gyík! Nincs farka, figyelmeztetem páromat egy napozó gyíkra. Biztosan rálépett egy oroszlán, hangzik a bölcs válasz.
Lüderitzi hajósunk sosem járt állatkertben, hiszen Namíbia maga is állatkert, Etoshában nagyvadak és egyéb állatok, a vízpartokon pedig flamingók, pelikánok, pingvinek, fókák élnek. Nem vagyok elragadtatva az európaiaktól, amiért széthurcolták a nagyvilágba az állatok egy részét, hogy rácsok mögött mutogassák őket állatkertekben – bár gyereknek, felnőttnek egyaránt szép hétvégi programot jelenthetnek… De leginkább a vadászok bosszantanak, akik képesek kioltani egy állat életét holmi trófeáért. Lenne itt mit lőni, de szigorúan tilos!
Megérkeztünk Kalkheuwelbe. Jó jel, hogy az itató parkolója tele autókkal. Egy óriási oroszlán hűsöl, majd megmozdul és komótosan elmegy inni egyet. Mögötte antilopok sétálnak, bár tisztes távolságból figyelik az oroszlánt.
Az itatónál elefánt álldogál, de nem harap bele (egyik se a másikba), amikor elhalad mellette.
Az oroszlán iszik egyet, majd átsétál a tó másik oldalára, ahol további öt oroszlán várja. Én meg simán lehúzva hagytam az ablakomat, és a másik irányba kémleltem!
Megkergethetné az antilopokat, sóhajt férjem.
Az egyik oroszlán tovább ballag egy másik bokorba, ahol újabb oroszlán várja őt. Most már feljebb húzom az ablakom. Már nem férne be a feje.
Egy kisoroszlánt is észrevettünk. Ma kiszebrát és kisoroszlánt is láttunk.
Az antilopok óvatosan odamerészkednek a vízhez. Úgy látszik, más a jóllakott oroszlán mozgása vagy szaga, mint az éhesé. Csupa madárcsicsergés a táj. Sok apró madár repüli körbe csapatokban az elefántot.
Ha nem lenne itt senki, kiszállnék és bohóckodnék egy kicsit. De nyitva hagynám az ajtót, és előtte felhúznám az ablakot. Biztosan kiugornának bőrükből az oroszlánok!
Az oroszlánok egyébként beleolvadnak a környezetbe. Nincs színük. Vagyis fa-, fű- és bokorszínűek. Meg száraz földszínűek.
Megáll egy busz, fényképezik az elefántot meg az antilopokat, és fogalmuk sincs arról, hogy oroszlán bújik a bokrok alatt. Egy BMW is fékez, a lehúzott ablakban megjelennek a gyűrűs ujjak, az oroszlánokra mutogatnak. Sminkes, szőkített női fej. Hogy jut egyeseknek eszükbe szafarira BMW-t bérelni? Biztosan Németországban is az van nekik, feleli férjem, hűek a márkához. Alacsony az alja, szélesek a kerekei, nem terepre való.
Chudopnál egy szembejövő autó mutogat örömmel hátrafelé. Csak nehogy elefántokat mutogass, mormolja férjem. Mi leopárdban utazunk. Körülbelül negyven elefánt élvezi a vizet.
Klein Namutoninál egy nagy sas figyel egy zöld fán, és ismét a szokásos kép fogad: zsiráfok, varacskosok, antilopok. 12.30 és 37 fok, és minden tele állattal, pedig állítólag reggel és este több előbújik a bozótosból. Mi azt tapasztaltuk, hogy a nap bármely szakaszában megszomjaznak az állatok…
Mindkét étterem kínál menüt, de a menü egyes fogásait is választhatjuk. Finom hake fisht, vagyis tőkehalat eszünk. Egy fél év körüli fehér kisgyerek is gügyög az étteremben, ő is kirándul a szüleivel. Jó dolog, hogy együtt kirándulnak!
Ebéd közben összesítem, hol láttunk oroszlánt: Rietfontein 2, Ombika 2, Salvadora 1, Springbokfontein 5, Kalkheuwen 7, Okaukuejo kemping 5. Huszonhárom oroszlán! De hol a leopárdok?
Észak felé indulunk, Tsumcornál elefánt, zsiráf, nyársas antilopok és kuduk. Stinkwaternél mások láttak leopárdot, mi azonban egy szem állatot sem, és az egész út kihalt. 39 fok.
Délután négy után visszamegyünk a kempingbe, és fürdünk egy jót a medencében. Medence mindegyik kempingben van, és a vendégek szabadon használhatják. A víz kellemesen hűvös, aztán a napágyon pihengetünk. Majd újra vissza a parkba, pedig még élveztem volna a kellemes októberi afrikai napot, hiszen már négy napja állatokat hajkurászunk. Akartam volna egy nyugodt estét, víz mellett üldögélve, nem porosan zötykölődve reggeltől estig, itatótól itatóhoz rohangálni. De ez az utolsó esténk a parkban. Az esti fényben párat kattintunk, főleg a gnúkat és túzokot, majd egy lerobbant kocsinak odaadjuk a kerékemelőnket, mert defektet kapott. Amikor visszaérünk a kempingbe, éppen szemben jön, köszöni szépen, leadta a portán.
Este Namíbia állat- és növényvilágáról olvasok hangosan.
Három nap múlva repülünk, és itt hagyjuk ezt a változatos, sokszínű országot.
Feljegyzés készült: 2010. 10. 04.
Szerző: pétiti
Szólj hozzá!
Címkék: oroszlán elefánt gnú túzok varacskosdisznó etosha zebraverekedés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr992413108
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.