Életemben először jártam Rómában, ahol nem győztem ámulni és bámulni, és leggyakrabban a hihetetlen jelző hagyta el a számat. Lépten-nyomon romokba botlik az ember, és nagyokat néz, hogyan tudtak sok-sok évszázadon át ilyen állapotban fennmaradni!

A Colosseumnál kezdtük, ahol a hosszú sorokat elkerülendő, a Fórum Romanum pénztáránál vettük meg egy perc alatt a jegyeket, és le is ragadtunk ott. Mert nem lehet betelni vele. Bár azt írják, hogy kívülről is nagyszerűen megtekinthető, azért kéznyújtásnyira érezni a történelem „szuszogását” nem semmi élmény!

Az első római diadalívünkkel, a Septimius Severusszal is itt találkoztunk, bár a Colosseumnál már madártávlatból láttuk Constantinus diadalívét.

Antoninus és Faustina temploma szintén lenyűgöz!

A Forum előtt egyébként feketék árulják fából faragott portékájukat és olyan viccesen szólítanak meg, hogy: are you from Africa? A téren bolond "utcaszobrok" fogadnak, és egy férfi óriási buborékokat gyárt. Megvan az alaphangulat.

A Forum Romanum Veszta szűzek barlangháza teljesen lenyűgözött, fellépcsőztünk egy barlangba, ahol vetítés is folyt a múltat felidézendő, majd folytattuk a sétát a kertekbe, a Palatinus hegyre, ahol láthattuk az emberi arcra hasonlító Stadiumot,

a lovas- és kocsiversenyeknek otthont adó Circus Maximus versenypályáját, és elképzelhettük, hogyan zajlott az előkelőbb, befolyásosabb réteg élete, meg ugye a kiszolgálószemélyzeté. Számos felirat segíti a tájékozódást és audioguide is kölcsönözhető.

Egy ókori toalettet is megnézhettünk.

Nálunk otthon 5 fok, itt meg narancsok a fán, nyuszi a fűben, és bár fúj a szél, hétágra süt a nap.

Aztán az „igazi” diadalív, minden diadalívek atyja!

Majd a Colosseum! Éppen miséztek, zengett az egész „ház”. A makettek, szemléktető rajzok sokat segítettek abban, hogy elképzeljük a Colosseum szerkezetét és az egykor benne zajló életet.

Majd a többi fórum mellett elhaladva, a Traianus téren megnéztük a Columna Traianát, egy csodás, spirálisan tekeredő oszlopot,

és a templom szobrait,

ahonnan kisebb utcácskákban haladtunk két esti látványosság felé: a Trevi kúthoz és a Spanyol lépcsőhöz, egy kis pizzázással a 12 apostol téren. A pizza majd’ megszólalt, olyan finom volt, bár éhesek is voltunk. Megnéztük az apostolok templomát és egy csodásan díszített átjáróházon áthaladva eljutottunk a kúthoz.

Ahol egy sirály fürdik. És még egy. Két lószobor társaságában.

A kútnál akkora a tömeg, hogy kb. mások fényképezését lehet fényképezni. Selfi-botokat és mobilokat, de a kút monumentálisát nem tudják eltakarni. Jobb kezünkkel a vállunk felett elfeledtünk pénzt dobni a kútba, de ez még nem jelenti azt, hogy ne jönnénk vissza, sőt! 

Nézegetem a kutat, a szemközti templom lépcsőiről jobb a rálátás, ahol egy misébe is belehallgatunk.

A Spanyol lépcsőnél, amely Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsője, megnéztük a Trinitá dei Monti templomot és a Bárka-kutat, majd hazasétáltunk.

Másnap a Szent Lépcsőnél kezdtünk, de sajnos restaurálják, ezért csak támogatni tudtuk a helyreállítását. Ezen a lépcsőn járt a Názáreti Jézus és számos egyházfő. Csudaszínes a lépcsőház oldalsó és mennyezeti freskója.

Innen elsétáltunk a városfalakhoz és a városkapuhoz, ahol láthattunk egy szédületes egyiptomi obeliszket a Piazza di san Giovanni in Lateranón. Ez a legjobban megőrzött, hieroglifákkal díszített obeliszk! Felfoghatatlan, hogy még mindig ilyen épségben áll, az időjárás viszontagságai ellenére, Krisztus előtt a 15. századtól. 

Egy trafikusnál buszjegyeket vettünk, aki útba igazított, a 81-és busszal városnézés 1,50 euroért eljutottunk valamennyi látványosságot érintve a Vatikánhoz. Igaz, az volt az érzésünk, hogy a kipufogó „bepufog”, és a macskaköveknek köszönhetően rázós volt az út, de a Teverén átjutva kiszállhattunk a Vatikán szájánál, ahol rögtön le is szart egy sirály vagy galamb, amit áldásnak értelmeztem, de gyorsan lemostam egy Mekiben.

Van útleveled, kérdezte útközben a férjem, mire meghökkenten néztem rá. Mindjárt megérkezünk egy másik országba. Ja!

A Piazza Cavour felé „kerülünk”, ami pálmafáival, parkjával, szobraival és óriási fehér bírósági palotájával (Palazzo di Giustizia) nyűgöz le. 

És máris elénk tárult a Szt. Péter székesegyház! Kicsit körbejárjuk, majd beállunk a hosszú sorba, közben a vatikáni kocsipostában feladom az éjjel vásárolt képeslapokat.

Sorban állás közben olvasok Vatikánból, a térről, a székesegyházról.

A kupolából rálátunk szinte a teljes belsőre és a belső térben a hangyaemberekre, kéznyújtásnyira a kupola mozaikjai, majd a kupola „ránk dőlő” falai mentén feljutunk a külső körfolyosóra is, ahonnan csodás kilátás nyílik a Szent Péter térre.

Erre vágytam. 

Rálátunk fél Rómára. A kertekre, a múzeumokra, a városban tömörülő látványosságokra. A főhomlokzat felett hátulról az óriási szobrokra.

Folyton el vagyok halva Rómától, mennyi régi, csodás látnivaló maradt ránk. Ülök a lépcsők és a lift között a nyílt tetőn, nézem a kupolát és süt rám a nap. Mi többet kívánhatnék?
(Az útikönyvemre ültem, hogy ne fázzak fel, ott is feledtem, használja örömmel, aki rátalált.)

A múzeumokat máskorra hagyjuk, már nem bírunk befogadni annyi információt, de Michelangelo Piétáját nem hagyjuk ki.

Aztán mosdó, egy vécés bácsi szabályozza a forgalmat a vécé előtt, ki tudja, mióta nézi a Szent Péter székesegyházat, a pápák házát, azt az épületet, amiért a világ valamennyi zugából özönlenek az emberek.

Majd az Angyalvár felé vesszük az irányt, végre a testi élvezeteknek is hódolnánk: fagyi, pizza, sör következik.

Hadrianus császár síremlékét, az Angyalvárat csak kívülről nézzük meg, szép a megáradt folyó, a szélén iszapsávval, biciklinyomokkal. A híd, akár a prágai Károly híd, szobrok díszítik és zenészek teremtenek szép kora esti hangulatot.

Megnézzük a szobrait, majd átsétálunk a Navona téren, és éjszakai pompájában megnézzük kívül-belül a Pantheont.

Majd másnap mielőtt vonatra szállunk és búcsút intünk Rómának, a Santa Maria Maggiore templomban gyönyörködünk.

Viszlát, Róma!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.