Bukaresti séták – metró

2010.11.14. 14:47

Tegnap este kiugrottunk az Óvárosba, Lipscaniba, ahol töménytelen mennyiségben fordul elő kocsma, bár, étterem, és az utcák is terítve székekkel, asztalokkal és szórakozó fiatalokkal. Több helyre bekkantottunk, de ülőhelyről hétvégén álmodni sem lehet, így nem találtunk sem bent, sem kint szabad asztalt, hiába jártuk be keresztül-kasul a nyüzsgő negyedet.

Végül a Caru cu Bere melletti csokoládébárban sikerült lecsapnunk a teraszon egy asztalra, ahol forró csokin meg sok édes finomságon kívül sör is kapható. Párom és O. nagy hévvel spontán bele is vetette magát egy sütemény után a komoly témákba. A nagyszerű bukaresti metróhálózatról is ejtettünk szót, amit az állam finanszíroz, és csuda olcsó: 9 RON 10 alkalomra (hatvanöttel szoktam szorozni), ami azt jelenti, hogy egy érvényesítéssel akárhányszor cserélhetünk vonalat, a lényeg az, hogy a metró területén maradjunk, az ellenőrzőponton belül (tehát nincs átszállójegy). És 25 RON-ba került eddig a teljes árú, korlátlan számú havi metróhasználat, csak néhány hete vezettek be "reformokat": a díjat 27 RON/hóra emelték, és már "csak" havi 62 alkalommal használható, tehát napi kétszer. A metróban nem nyaggatnak ellenőrök, hanem szenvtelen jegykezelő automaták engednek be a metró területére. Három metróvonal hálózza be a várost, akárcsak Budapesten, csak több érintkezési ponttal, és nem létesíthető könnyen újabb vonal, mert a talaj lápos-mocsaras, és valamelyest a kiterjedt tórendszerekbe csapolták le a talajvizet. Egy ilyen mesterséges tó mellett lakunk. Belegondoltam, hogy Budapesten sem egyszerűbb a helyzet, ott a Duna alatt kell átvezetni az alagutat.

Az arománok hagyományőrzése és az erdélyi magyar-román feszültség is szóba került. Bukarestben nem érzékelnek belőle semmit. Itt magyar rendszámú kocsival semmi gondunk, bezzeg Marosvásárhelyen végigkaristolták az oldalát. Továbbá az ortodoxok ellenszenvvel nézik, ha katolikus házasodik be a családba. Megtudtuk, hogy O-t ugyanaz a tanárnő tanította a románok latin és szláv eredetére.

Szombat éjjel fél egyik üldögéltünk egy telefüstölt csokoládébárban, aztán 11 RON-ért hazafurikázott egy taxi. A taxitársaságok olcsón kínálják a szolgáltatásaikat. Azonban a tömegközlekedéstől és a taxiktól eltekintve fővároshoz méltóan minden egyéb drága, és az emberek nagyon sznobok, a menő kocsik és a márkás cuccok elsőrangú fontossággal bírnak, és még hazai sört sem fogyasztanak. A külvilág felé élnek. Persze főként az átlagember.

Páromnak hétvégére is szerveztek programot, pedig hetek óta várom, hogy együtt is kimozduljunk. Két hete Washingtonba ugrott el négy napra, egy hete Budapestre... Meg kéne tanulnom shoppingolással elfoglalnom magam? Nem az én műfajom. A legjobb lesz, ha sétálok egyet a verőfényes, károgástól és gyerekzsivajtól hangos, őszi színekben pompázó parkban, és mindjárt szebbnek fogom látni egyedül is a világot!

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr732448044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása