Ma időben hazaért a párom! Hihetetlen ajándék! Dobog a szívem, fényben ragyog a világ! Egy kezemen meg tudnám számolni, február óta hányszor érkezett haza fél nyolc előtt (bukaresti életünk jelszava: mindent a cég felvirágoztatása érdekében!). Igaz, hogy már alszik, mint a bunda, de legalább a közelemben van…

Úgy döntöttem, hogy még egy beszámolót írok Bukarestről, az első benyomásaimról, a gasztronómiáról, a lakáskeresésről, a maneléről, meg a román szókincsemről, és akkor eddigi tapasztalásaim alapján kábé minden fontosat elmondtam Nagyoláhfalváról. Csak a házak előtti bódékat ki ne feledjem! Ugyanis minden ház előtt, legalábbis a környékünkön, őrző-védő szolgálat működik! Nem tudom, valóban a közbiztonság növelését irányozza-e velük elő az állam, vagy a munkanélküliek foglalkoztatottságát célozza meg, de annyi biztos, hogy a házunk előtti bódéban folyton ott kuporog egy-két őr.

Szóval mielőtt Románia egyéb városairól (Brassó, Segesvár, Nagyszeben, Konstanca) és kastélyairól (sinaiai Peles-kastély és törcsvári Drakula-kastély) is a képernyőre vetek pár sort, illetve szót ejtek a lenyűgöző Transzfogarasi útról is, vagy legalább pár fényképet felrakok, elmesélem, milyenek itt a lakások. Ugyanis nagy nehezen sikerült az elképzeléseinknek megfelelően berendezett lakást találnunk. A felsőbb kategóriájú lakásokat ugyanis igyekeznek újgazdag stílusban berendezni. Bárpultos konyhák, fémlábú székek, üveglapos asztalok, könyvespolc és olvasólámpa sehol, csak bőrkanapé és szórt fény. A mienk azonban kellemes, kényelmes, hangulatos, olvasólámpát pedig vásároltunk.

Mesélek egy kicsit a manele zenei műfajról, mert lépten-nyomon megüti a fülünket. Amolyan igazi balkáni zene, román, bolgár, szerb, albán, török és indiai zenei motívumok keverednek benne, de nem éppen a szó pozitív értelmében. A műfaj legismertebb előadója Adrian, a Csodagyerek. Érdemes rákeresni a youtube-on, a képek és a ritmus mindent elárulnak, bár a szöveget sem árt érteni. A tévében is nyomatják, egy saját adóból csöpög folyton, neve Taraf Tv, a neten is elérhető, de én csak véletlenül kattintok rá. Csupa félmeztelen nő, csillogó-villogó aranylánc, medencés partik. Az egyik klipben egy teherautónyi bombanő érkezik, és ugrál ki a kamionból. Asszem, ezzel mindent elmondtam.

És mesélek egy kicsit az ételről és italról. Szerintem a román konyha finom, legalábbis nekem bejön. Szeretem a leveseket, főleg a savanyú levesek különlegesek számomra, mert otthon főleg "átlátszó" leveseket, például húslevest ettünk, és a tárkonyt sem ismertem. Itt a levesek nem a hagyományos értelemben vett soup kategóriába tartoznak, hanem csorba levesek, melyek mellé kis tálkában tejfölt szolgálnak fel, meg csípős pepperoni paprikát. Ételízesítő fűszerként francia estragont, azaz tárkonyt is használnak.

A mititeit, azaz miccset régi erdélyi kiruccanásaimról már ismertem. Rostélyon sült, marha- és birkahúsból készült kolbászkák. A szódabikarbóna ruganyossá teszi őket, és általában messzire érződik finom illatuk.

Érdemes beülni a La Mama étterembe is, amit egy városnézés keretében fedeztünk fel férjem unokatestvérével és barátnőjével. A hálózat lefedi a várost, még bevásárlóközpontokban is nyitottak restit, és nagyon kedvező árakkal várják piros házukban a vendégeket. Itt ettem először papanasit, amit gyerekkoromból ismerek, csak mi túrós siskának hívtuk. Itt vaníliakrémmel öntik nyakon, mi pedig lekvárral fogyasztottuk. Itthon is készítettem már, amikor még nem volt mérlegünk, de állítólag úgy sikerül a legfinomabbra. Persze a gyakorlott gazdasszonyoknak. Viszont az enyémet is megdicsérték… (Megjegyzés: kérdezgettem ismerősöket, ismerik-e a siska szót. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg szóátvételről van szó: a felvidéki magyarok vették át a többségi nemzettől. Ma olvastam a német nyelv évszázados hatásáról a cseh nyelvre, és ezt találtam: Már Hus is ódzkodott a germanizmusoktól 1412-ben, pl. miért veszik át a német Knödel szót és használják knedlík formában, amikor van rá saját szavuk: šiška. Egyesek knédlit, mások gombócot használnak, de én hű vagyok a siskához :-)

A román nemzeti konyhát a Caru cu Bere nevű, lenyűgöző fafaragású vendéglőben is megkóstoltam, amely saját söréről is híres. Csak általában foglalni kell asztalt, annyi a vendég. Ugyanis korrekt árakkal üzemel.

Ha az utcán szeretnénk valamit gyorsan bekapni, akkor ajánlom a covrigi nevű, mákkal vagy szezámmaggal megszórt perecet vagy a gogosi névre hallgató túrós, lekváros vagy kakaós fánkszerű ételt (megtanultam, hogy az „i”-t nem ejtjük a szó végén, és amikor először kértem, úgy ejtettem, ahogy olvastam, még a gemet is gemnek ejtettem, nem dzsemnek – no comment!, de a vaníliával meg a kakaóval nem voltak gondjaim). A fánk itt lángos méretű, és nagysága miatt kétrét hajtva árulják. Bár furcsálltam, hogy a túró kissé sós és rumos, és az összehajtott fánkot porcukorba hempergetik. A közelünkben is működik egy fánkárus, meg három gyrosos gyorskajálda. Viszont a gyrost itt shaormának hívják, és amikor először kértem, hiába meresztettem a szemem, nem láttam az árlistán a gyros feliratot. De hamar rájöttem, hogy ez shaorma, és három méretben is kérhetjük, ha jól emlékszem 9, 11 és 13 RON-ért. A hús és a savanyúság mellett sült krumplit is raknak bele.

Kenyérre kenhető kedvelt ételeik a grillezett padlizsánból készült krémek, a vinete és a zacusca, amiket férjem anyukája kiválóan készít. Előbbi fokhagymával, az utóbbi többek közt paprika és hagyma felhasználásával készül.

A legtöbb sörreklám az Ursus, a Ciuc, a Timisoreana söröket hirdeti, de a hűtőnkben általában lapul barna Silva is. A borok közül a Pinot Noir-t érdemes megkóstolnunk.

Romániában főként önkiszolgálókba járok, hogy ne kelljen „megnyilatkoznom”. Már sikerült kis vaj helyett élesztőt vennem. Ha nem önkiszolgálóba megyek, mindenre bólintok. A sharomaárusnál meg majd kiderül, hogy „itt fogyasztom” vagy „elviszem”, attól függően, éppen mire bólintottam.

Román nyelvtudásom hagy maga után némi kívánnivalót. Szókincsem jelenleg kábé húsz szóból áll, de mivel sok "nemzetközi" kifejezést használnak, sok mindent megértek. A metróban a minap újságot olvasott mellettem egy férfi, és megértettem a cikket. Szóval románul főként annyit tudok, hogy papanasi, gogosi cu gem, drum in lucru, paine, multumesc (mulcumeszk), la revedere! Bár a la revedere helyett kezdetben arrivederét mondtam (szerencsére nem arrivedercit). A drum in lucru kábé annyit jelent, hogy „útmunkálatok”. Ilyen hasznos kifejezések is rám ragadnak, mert sok helyen végeznek felújításokat, és az ember tekintete megakad a gyakorta látott feliratokon. Egyébként a Viata are prioritate! figyelmeztetést is megjegyeztem, és úgy értelmeztem, hogy Adj előnyt a gyalogosoknak! Aztán kiderült, hogy Az élet elsőbbrendű, vagy valami hasonlót jelent, és települések meg kanyarok előtt kéri fel a sofőröket a sebességkorlátozásra.

Egyébként Bukarest-szerte sok szelektív hulladékgyűjtőt látni, és lakóházunk alagsorában is szelektív kukákat helyeztek el. Hajrá, környezetvédelem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.