Az eső ma sem hagy alább, sőt inkább erősödik, ám ez sem riaszt vissza attól, hogy a 62 méter magas Skógafoss vízesés melletti ösvényen felfedezzük a zöld fű borította, majd egyre kövesebbé váló tájat. A folyó mellett haladva újabb és újabb vízesések lepnek meg. Kezdetben még hisszük, hogy eljuthatunk akár a gleccser táplálta folyó forrásáig, de idővel feladjuk…

A Dyrhólaey szikláin számos madár pihenget, de a szinte vízszintesen szakadó esőben és a jeges szélben az első lundáinkról csak csuromvizes felvétel készül. A hely egyébként festői, lenyűgöző sziklaformációk szegélyezik a partot.

Aztán Fjarðrárgljúfur moha borította, süppedős tája csábít egy kis sétára,

és hamarosan minden irányban feltűnnek a gleccsernyelvek. A Vatnajöküll gleccser közelében járunk, amely Európa legnagyobb nemzeti parkja és egyben legkiterjedtebb jégmezője. Valójában egy óriásgleccser peremvidékében gyönyörködünk!

A Skaftafell Nemzeti Parkban a parkolóból könnyű sétával elérhető a Skaftafellsjökull gleccser. Szépség a köbön.

A jökull gleccsert jelent és jökütl-nek ejtik. A magas gleccserekből alányúló gleccsernyelvekből vízesések indulnak útjukra. Folyók szinte nincsenek, csak rövidek, és addig folynak, amíg a partközeli vízesésekből a dimbes-dombos tájban elérik az óceánt.

A jégdarabok egy helyütt lagúnát alkotnak, kialakítva Jökulsárlón csodás táját, ahova éjjel tíz óra tájékán érkezünk. A gleccserből leszakadt jégdarabok komótosan úsznak az apró folyón.

(2011.08.05.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.