A város szívében lakunk, ahol gőzerővel lüktet az élet. Annyira, hogy szinte beleremegnek a falak. Elhalad alattunk egy-egy pedállal hajtható söröskocsi, hangoskodnak a környék szórakozóhelyein a turisták. Persze a hangszigetelt ablakokon keresztül ebből vajmi kevés jut fel hozzánk. Ám nem lehet folyton zárt ablakok mögött létezni. Mostanában azonban nem hangoskodás, hanem egy markológép zaja zavarja nyugalmunkat. Újabb létesítmény épül a szomszéd telken, a szórakozóhelyek tengerében.

A gangung alatt működő garázsudvart bezárták, lebontották, és az új tulajdonos a foghíjtelken gasztroudvart szeretne működtetni. Az üres telek pár hete még kis forgalmú parkolóként működött, legalábbis zaj szempontjából jelentéktelen volt. Ennek a helyén létesül ez a zajgyártó gasztrolétesítmény. Társasházunk lakásainak tulajdonosai és bérlői ezt természetesen szeretnék megakadályozni, minden áron. Hiszen még több zaj szűrődne fel hozzánk, a lakások értéke átértékelődhetne, lecserélődhetne az igényes lakóközösség hoszteles, egyetemista, bulis lakókra.

Tanakodtunk, milyen módon lehet egy hangos hely működésére engedélyt szerezni, ill. azt megvétózni (mondjuk aláírásgyűjtéssel), mert ha megkapja a bérlő az engedélyt, onnantól biztosan nincs megállj.

A hosszan elnyúló lakókocsis kajaudvarnak Karaván lesz a neve. Azt hinné az ember, nem oszt, nem szoroz egy újabb zajkibocsátó hely ebben a romkocsma-rengetegben, de ha az ember lábánál épül, bizonyára fokozottabban kihat az életminőségére! Már az építkezés is, bár a bérlő ígérte, hogy a többi munkálat „gépzajjal nem jár”. Idézem: „Először kis munkagép (Bobcat) fogja betemetni az árkokat és tömöríteni, valamint a talajt egyengetni. Ezzel a beruházás legnagyobb horderejű munkaszakasza le is zárul. Jövő hét elején villanyszerelési munkákat folytatnak a falak mentén. Ezt követően a telek teljes takarítása, újramurvázása, a kapuzat cseréje-építése fog megtörténni, majd néhány konténer kihelyezése és azok belső kivitelezése zajlik majd, amit követ a sátor kihelyezése. A kivitelezés mai ütemezése és a tervek szerint valamennyi munka befejeződik még ebben a hónapban, ami után kizárólag kisebb munkálatok-karbantartások, festés stb. történnek majd a telken.”

A közös képviselő ismertette velünk a nagy helyzetet: „Ha pl. kis faházakat (mint a vásárokban) tesz a telekre, az nem építési engedélyköteles, így elvileg akár valamilyen szórakozóhelyet is tud nyitni. De egy ilyen esetében ANTSZ-engedély is kell. Tőlük azt tudtam meg, hogy az ANTSZ a vendéglátónál a mellékhelyiségek meglétét és megfelelőségét, a személyzet egészségügyi anyagát, a vendéglátói előírások egészségügyi előírásainak betartását ellenőrzi. Ha ezek rendben vannak, akkor nem tagadhatja meg a hozzájárulást. Itt a megtámadási lehetőség, ha mi is ellenőrizzük, hogy szabályos-e ebben a vonatkozásban minden. Ha nem – bizonyíthatóan – kell állítani a szakhatóságnak és akkor léphetnek.”

Beszéltem a tűzrendészeti előadóval is: a vendéglátóhelyen érvényben lévő tűzrendészeti előírásokat be kell tartani. Ha bódékat csinálnak és sörkertet sátorral, akkor annak megfelelő szabályt kell alkalmazni. Jelezte, hogy a szabályok betartása nem túl nehéz ilyen esetben, ráadásul, mivel itt tűzfalunk van, még a kötelező védőtávolság is kicsi.

A zeneszolgáltatás a leginkább megfogható talán: élőzene nem szolgáltatható, csak külön engedéllyel, azt az önkormányzat megtagadhatja különösebb indoklás nélkül, főleg nyílt területen (telek). A gépi zeneszolgáltatást is tilthatja nyílt területen hasonlóan (zártban már nem, ott Db előírások vannak).

A kerületben hivatalosan nincsen "kocsmastop". Ilyen rendelet nincs, így erre nem tudunk hivatkozni.

Sajnos a kerületben nincsen nyitvatartási rendelet sem (pl. a VI. kerületben van). A nyitvatartást csak be kell jelenteni. A gond az, hogy a házon belül ezt tudjuk szabályozni SZMSZ-ben, de a szomszéd telekre ez nem hat ki.”

Könyvelő barátnőm is megerősítette a felsoroltakat: „Valóban úgy működik a rendszer, hogy az üzemeltető előbb beadja a működési engedélykérelmet az önkormányzathoz, az önk. automatikusan hozzájárul a nyitáshoz és csak ezt követően jönnek a különböző szakhatóságok (ÁNTSZ, tűzoltóság stb.) ellenőrizni, hogy a jogszabályoknak megfelelően működnek-e. Ezeket az előírásokat nem nehéz betartani. A legnagyobb probléma szerintem nem a zaj, hanem az ételszag lesz (és ezt tudjátok a legnehezebben bizonyítani). Ez mindig egyike a legköltségesebb beruházásoknak és mindenki spórol rajta. Nem tudom, a nyitást meg tudjátok-e akadályozni, mivel senki nem ad ki előre olyan információt, amelyet használni tudnátok. Sajnos, hosszas és küzdelmes folyamatnak látom: megnyitnak és a lakók majd hadakozhatnak a zaj, ételszag és minden egyéb más őket zavaró körülmény ellen.”

Még egy gond felmerül: nemcsak aludni nem fogok tudni, hanem ha ételszag fog beáramolni a lakásba, akkor bizonyára folyton éhes leszek!

A bejáratnál a legillatosabb ételekkel fogják bevonzani a magyar finomságokra vágyó vendégeket.

A lakótársunk a bérlővel való eszmecsere után közölte velünk:

„A zajszennyezést 3 módon tudják megoldani:

a. Úgy szelektálják az ügyfeleket, hogy drágák lesznek az ételek.

b. Folyamatosan fedve lesz sátorral a telek, remélik, ez csökkenti a zajt.

c. Korábban terveznek zárni, mint a többi lokál, ezáltal elkerülve a részegek beözönlését.”

A pontosítás kedvéért: a korai zárás hajnali hármat is jelenthet.

Egy pozitívuma azért lehet a létesítménynek: „A telket növényesítik, akár egy kis játszótér vagy konyhakert is kialakítható.” Minden lakó termeszthet paradicsomot, de lehet, hogy a VIP-részlegnek alakítanak ki zöld környezetet. És esztétikai szempontból is történhet változás: a tűzfalunkra kerülhet egy rajz, mint a kerületünkben több helyen.

Mindebből irodalmi szempontból egy dolog keltette fel az érdeklődésemet. A telek bérlője enyhén szólva fura helyzettel szembesült. A telkén - a társasházunk oldalán - kémények emelkednek az égbe. A mi házfalunkon, de az ő telkén. Amit le kéne bontatnia. Na de kérdés, hogy ki bontassa le. A telek tulajdonosa? A telek ideiglenes bérlője? A társasház, aminek a kémények az oldalához tapadnak? Mert nem kis költségvonzata van az ilyen alpinista beavatkozásnak. Továbbá ki mérje fel a kémények veszélyességi állapotát? Ki indítványozza a bontást, adjon be bontási kérelmet?

A kémények ugyanis veszélyesek. Szétesőfélben vannak. Le kell őket bontani, mielőtt felépíti a karavánját. A téglák mégsem potyoghatnak a gyanútlanul eszegető-iszogató vendégek fejére, vagy a fölöttük húzódó sátor tetejére, esetleges károkat okozva. Vagyis igen? Bizonyára senki nem díjazná, ha valami vagy valaki megsérülne.

A napokban kiderült, hogy a nemlétező ház kéményeinek lebontása kb. 700 ezer forintba kerül. Bár a mi falunkat díszítik, „a Társasház nem kíván ebbe beszállni, ez a bérlő és a telektulajdonos közötti meccs, mi csak a karbantartási kötelezettség felől tudjuk segíteni a folyamatot.”

Meg kell írnom ezt a történetet (majd ha pöttöm gyermekeim a gasztroudvar játszóterén játszadoznak). Még nem tudom, milyen módon és mikor érik meg bennem. A nemlétező ház kéményei megér egy elbeszélést, társasházi monológokkal, dialógusokkal megspékelve.

(A ház nélküli kéményeket gyorsan lefényképeztem, mielőtt eltűnnének. Remélhetőleg készítek egyet a rajtuk lógó alpinistákkal is.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.