Nehéz szívvel búcsúzom a különleges Krafla-Mývatn régiótól. Mától Északnyugat-Izland vár ránk, ahova az útikönyv szerint csak az jut el, akit leszorítanak a főútról. Itt minden kőrakásnak története van, és minden lónak neve. Reykjavík csak 190 kilométerre fekszik, de négy teljes nap áll a rendelkezésünkre, hogy eljussunk a fővárosba…

Hólar történelmi épületei a templom, a tőzegház, a sörfőzde. A püspök 1315-ben épült házának mása 2002-ben épült újra vaskos norvég fából, tetejét fű fedi. Izlandon ugyanis ma már csak elvétve akad fa, főként moha, zuzmó, fű és törpecserjék nőnek a kietlen tájakon, de a régi időkben a sziget mintegy felét erdők borították – a fát az első telepesek különféle célokra használták. Egy izlandi viccet is kitaláltak az „erdőhiányról”: Mit csinálsz, ha eltévedsz egy izlandi erdőben? Felülsz.

A templomfelelős bácsika elmesélte, hogy a Feröer szigetekiek nyelvét érti, ha lassan beszélnek, meg a svédeket és a norvégokat is, de a dánokat már nehezebben, mert franciásan ejtik a szavakat.

A település tőzegházait is meglátogatjuk, berendezésük nagyon szegényes – nem csoda, hiszen lakóik egyszerű körülmények közt tengették életüket.

Hofsós előtt, Gröfnél letérünk egy kis útra, hogy megnézzük tőzegtetős templomát, de éppen felújítás alatt áll, és a tőzeglapok a földön hevernek.

Mivel már láttunk tőzegházakat, a tervbe vett Glaumbær tőzegskanzenjét kihagyjuk.

Fjordok, zöldes-barna hegyek, alacsonyan szálló felhők, lagúnás területek. Blönduós fura temploma is feltűnik, és a városban Jégmúzeumot hirdetnek. Izlandon számos, a világ más táján ismeretlen múzeum látogatható, pl. Vulkán-, Jég-, Bálna- vagy Fókamúzeum, a Péniszmúzeumról nem is beszélve.

Átérünk mai napunk harmadik félszigetére, megnézünk egy fekete kis kőtemplomot, Þingeyrar templomát – ez az egyetlen nevezetesség, ahol belépőjegyet kérnek.

Kilenc körül fókalesre indulunk a Vatnsnes félszigetre, ahol egy fura sziklaképződményhez is lesétálunk. Ahol fókát jelöl a tábla, fóka egy szál se, de halszárítót találunk – kiaggatva száradnak a friss tengeri levegőn a halak.

Lovat, bárányt, majd újra fókát jelző tábla. Illugastaðirban egy hosszú ösvényen, ezer szálldosó fecskefarkú sirály között eljutunk egy házikóhoz, ahol két távcső és egy vendégkönyv található. Kék színekben fürdik a fjord, és olykor kidugják a sötét vízből a fejüket a fókák!

(2011.08.12.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.