Nem volt szerelem első látásra. Hosszasan nézegettük egymást, összehúzott szemmel méregettük, bizalmatlanul kacsintgattunk, óvatosan szemezgettünk, míg végül belekóstoltam, de nem állíthatnám, hogy levett a lábamról. A későbbiekben persze sokszor levett a lábamról, és megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy ízlett. De hosszú folyamat előzte meg azt, amíg megszerettem. A világossal mindmáig nem békéltem meg, és csak a barna csúszik le szívesen a torkomon, vagyis ahogy a csehek mondják, a fekete.

Borkedvelő családból származom, a szőlőhegy és a borospince gyerekkorom szerves részét képezte. Nehéz így sörkedvelővé válni. De nagy nehezen sikerült. Talán a prágai időszakomnak köszönhetően...

Bővebben a sörökről, sörözőkről és sörfőzdékről – idegenvezetőként és magánemberként – szerzett tapasztalataimról:

http://www.baratno.com/view.php?arclid=2012052101

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.