Szedem le a tapétát a falról.

Jön le a vakolat, a korábbi festék kék volt, meg zöld, néhol régi újságpapír tapad a tapéta hátuljára. Pedig mily szép hófehér volt még nemrégiben a szoba, bizonyára gyönyörködött benne a festő, meg a tulaj, netán az albérlő is. Én meg leszedem.

A tapéta alatt országok, vizek és erdők, lankás vidékek. Vadregényes tájak, ragasztó adta csókok.

Mikor lesz ebből sík vidék? S milyen lesz az új festék?

Új tartományokat, városokat s falvakat szakítok ki a színes és hepehupa tájból.

Százlábút készítek, lelógó lábai tépett tapéta.

Vésővel feszítem, engedje már el a falat, de nem szakad. A ragasztó tart.

Szeretném egészben lehúzni a tapétafalat, de nem jön le egyben, csak néhány falat.

Eltart még egy darabig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.