Ünnepélyes és felemelő volt, meg úgy is mondhatnám, hogy családias. Már maga az épület és a terem tekintélyt parancsoló. Magasztos érzés a pédumhoz lépés, a fogadalomtétel, a szenátus tagjaival való kézfogás.

És a virágok, a sütemények, a pezsgő, a séta, az étterem, mind emelte az est fényét. De leginkább szeretteim közelsége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.