Vár ránk Kuba – életművészeivel, a világhírűvé vált Buena Vista Social Club utcákat betöltő zenéjével, folytonos szerelésre szoruló régi autócsodáival, gyarmati korból származó épületeivel, katedrálisaival, tereivel. A retró Kuba és a modern Kuba. Bizonyára rabul ejt majd mindennapjait átjáró, régmúltot sóhajtó hangulata.

A dohányültetvényeket és a cukornádültetvényeket sem hagyhatom ki, és talán meglátogatom a szivargyárat, a rumgyárat és a cukorgyárat. (A cukornádat fehér aranyként is emlegetik, hozzá köthető a Trinidadot felvirágoztató és a Cukormalmok völgyében folyó cukornádtermesztés.) De további Világörökség helyszíneket sem hagyok ki. Megnézem a különleges sziklaformációiról híres Vinales-völgyet, Cienfuegos és Camagüey lenyűgöző városát. És Santa Clarában a Che Guevara emlékművet, Havannában meg a José Marti emlékművet. A mocsaras-mangroves Zapata-félszigetet sem hagyhatom ki, a madár-, teknős- és krokodilparadicsomot.

A kubai konyháról sok kecsegtetőt nem olvastam, de alig várom a friss kókuszlét, megkóstolom a cukornádlét, és bár nem vagyok a rum, a mojito, a guanabana és a daiquiri híve, sorra kóstolom a helyszínen mindet, talán még egy szivarra is rágyújtok a hedonista Hemingway nyomában. Megnézem, hol támaszkodik szobra a bárpultra, és hol áll kubai háza pompás könyvtárával és műtárgyaival.

De persze az építészeti és kulturális látványosságok mellett a sziget hófehér homokjára és türkiz vizére is kíváncsi vagyok, és lemerülök a vízfelszín alá is a korallok közé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.