ahol 27 évet éltem. Ahova számtalan év emlék köt. Bár kiröppentünk, ott maradtak gyerekkori fényképalbumaink, számtalan filmtekerccsel, diavetítőnk a diafilmekkel, mesekönyveink és ifjúságom meghatározó kötetei, a csíkos és pöttyös könyvek. Olyan könyvekbe és szobákba rejtett emlékek, amelyek utunkra indítottak és útjára indították a fantáziánkat.

Felhalmozódott otthon minden, amit az ember élete során összegyűjt. Nem volt idejük búcsúzni. Nekünk pedig nem volt okunk búcsúzni. Így hát halomban az emlékekké lett tárgyak. Egymás hegyén-hátán a kristálypoharak, tányérok, festmények, társasjátékok.

Késő éjjelig a jegyzeteimet válogatom, ne kelljen sok táskányi teleírt és telegépelt papírlapot cipelnem. Egyetemi jegyzetek, írásaim kézzel írott piszkozatai, fordításra váró elbeszélések fénymásolata, több nyelven megírt életrajzok, hivatalos iratok. Közben felpillantok. Üres polcok, fiókok, szekrények.

Nem szállíthatom át minden emlékem egy másik lakásba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.