A természettől néhány helyszínt sikerült ideig-óráig – tekintetünkkel, tapintásunkkal, talpunkkal – bitorolnunk: rizsföldeket és hegyeket, a híres Kőerdő bizarr természeti alakzatait, valamint Guilíntől kezdve Yángshuóig a Lí folyó vadregényes karsztképződményeit.

Rizsteraszok

A rizsteraszokat túlzás természetnek nevezni, a természet és az ember közös művészeti alkotásaként inkább a kultúrtáj meghatározás illik rájuk. Az ember keze munkája alakította a sík vidéken és dombos területeken egyaránt látható rizsteraszokat, amelyek mindenütt jelen vannak Kínában, azonban a „scenic area” megnevezés csak az igazán megnyerő elhelyezkedésű rizsteraszokat illeti. Ilyenek a Guilíntől 60 kilométerre északra található rizsteraszok, melyeket Dragon’s Backbone Rice Terraces néven hirdetnek (Longji rizsteraszok – áll a belépőjegyen).

Ember alkotta lépcsős tájak, zöld piramisok, évszakonként és napszakonként változó tájak. Csillog a víz a barna, beültetésre váró talajon, aztán zöldell a frissen ültetett rizs, majd sárgállik és télen belepi a hó. Ekékkel művelik a földet, meg kézi erővel kapálják. Olykor feltűnnek a hosszú hajú asszonyok, hátukon kosár, ékszereket kínálgatnak.

A rizsültetvények ezer méteres magasság fölé is felkapaszkodnak, és jelölt sétautak vezetnek köztük apró településekről még parányibb településekre, valamint olyan kilátópontokhoz, ahonnan a teraszok nagy része jól belátható. A kényelmes felfedezésre vágyók az egyik ilyen kilátóhoz kabinos felvonóval is feljuthatnak.

A rizsteraszok meglátogatása esőben telt, de nem törte a kedvünket, felfedeztük a lehető legtöbb szögből és magasságból a zöldben pompázó látnivalót (szinte naponta kaptunk valamiféle csapadékot a nyakunkba). Egész nap esőköpenyben baktattunk a rizsteraszok közti ösvényeken, a Dazhai faluból különböző irányba vezető túra utakon. A falu a hosszú hajú asszonyairól híres – a homlokuk felett fogják kontyba a többnyire fekete hajzuhatagot.

Aki reggel és este is szeretné látni a teraszokat, megszállhat a faluk egyikében – a helyiek ugyanis felkínálják házikóikat a turistáknak, aminek köszönhetően az ember a rizsteraszok látványával térhet nyugovóra és ébredhet. (Ha nem zuhogott volna és nem kellett volna akár egy órát is gyalogolnunk egy jó kilátású szálláshelyért, ott aludtunk volna. Mivel másnap is zuhogott, nem bántuk meg döntésünket).

Teager Leaping Gorge

Lijiangból jutottunk el egy olyan hegyszoroshoz, ahol egy tigris átugrott a Jangce-folyó túloldalára. A megérkezés 80 km-t és két óra utazást jelent (a hegyi kanyargós utakon igencsak nehezítik a közlekedést a folyamatos sort alkotó teherautók és autóbuszok).

Kezdetben a túra könnyed kis sétának tűnik, és folyton a nyomunkban baktatnak a lovaikat ajánlgató helyiek (pattanjunk lóhátra, legyen kevésbé megerőltető az út), de mi hajthatatlanok vagyunk és magunk akarjuk bejárni a hegyi utat. A sziklákra pingált jelölések nem minden esetben követhetők, és ahol elbizonytalanodunk, a lótrágyát követjük. Tibetet is hirdeti egy-két felmázolt felirat – ha eltévedünk, akár oda is eljuthattunk volna (ami kb. 120 km „eltévedést” jelentett volna). A második óra már nem sétálgatás, hanem folyamatos emelkedőn való felfelé haladást jelent egy óra tájékán, negyven fokos hőségben.

Körülbelül ötpercenként kell szusszannom egyet, mert szó szerint szédelgek, és alig várom, hogy legyen egy kis árnyék, ahol meghúzhatom magam. Bár felpakoltunk kajával és vízzel, félóránként árusok is kínálnak hűtött italokat (meg sáfrányt és cannabist), és olykor pénzt is kérnek, ha a közelükben fényképezünk (az első kilátónál 3 yüant, a második kilátónál az összeg 8 yüanra rúg).

Minél magasabbra jutunk, annál szebb látványban lesz részünk (és annál inkább nő minden „szolgáltatás” ára).

A túloldalon szépen bontakoznak ki előttünk a csupasz hegyek és rálátunk a zavarosan kanyargó Jangce folyóra, amely a Tibeti-fennsíkon ered, a Himalája olvadékhava és a monszunesők táplálják. Egy kis vízesésnél megpihenünk, végre egy kis hűvös fuvallat.

A Tiger Leaping Gorge öt órásnak hirdetett túrája esetünkben nyolc órásra húzódott, de éjszakai hegyi szállásunkon kiderül, hogy más turisták sem győzték kevesebb idő alatt. Vagy nagyon profi hegymászók a kínaiak, egyszerűen ennyire fürgék-szaporák, vagy a mi kondinkkal van gond. A legszimpatikusabb megfogalmazás az, hogy folyton megállásra késztet és fotózásra csábít a látvány. Meg az őrült hőség is rátett egy lapáttal, illetve a kevés alvás, hogy ennyire elhúzódott az út (kifogásból van bőven, de hogy nagymamám szomszédját idézzem, az élet nem lóverseny). Egyébként pedig nem ajánlatos járás közben fényképezni vagy gyönyörködni, olykor igen keskeny az ösvény, csúszósak a kövek, főleg a vízeséseknél, és több turista lelte itt halálát.

Haladunk a hegyszoros oldalában, de itt sem tudunk teljesen elszakadni a civilizációtól, vezetékek szabdalják a tájat. Mit tehetünk, itt is élnek emberek és kell az áram, és olykor a lent kanyargó országútra is rálátunk. Na de a látvány huzalokkal és huzalok nélkül is megnyerő. Néhány kecskecsordát megelőzve végül fél hét körül megérkezünk a nagyon basic és olcsó szobákkal felszerelt Halfway szállóba. Egy interneten összeverbuválódott soknemzetes csoport tagjaival váltunk pár szót – főként fiatalok, de nyugdíjas korúak is – vacsora közben. Jól esik sörözni a felhőkbe burkolózott hegyek árnyékában, egy óriási teraszon!

Az éjjeli égszakadást hajnalban hétágra tűző nap váltja fel, ködtakaró alatt bújnak meg a túloldal szemrevaló csúcsai (tegnap szerencsénk volt az időjárással). Reggelire jojoba teát, banános palacsintát és naxi fokhagymás kenyeret eszünk (ami a helyi naxik keményre sült lepénye).

Két jéghideg vízesésen is át kell jutnunk, de már csak két órányira van a „civilizáció” (Tina vendégháza és a busz). Ahelyett, hogy megpihennénk, lesétálunk egy nagyon durván, szinte függőlegesen ereszkedő úton (olykor sziklához erősített létrán) a Jangce-folyóhoz, de a hirdetett 40 perc ismét legalább a duplájára nő. Ebben a hegyszorosban van az a kő, ahonnan az a bizonyos tigris átugrotta az őrülten, zavarosan hömpölygő Yangce-folyót.

Kőerdő (Shílín)

A Kunmingtól 120 km-re fekvő Kőerdőbe (Shílín) különleges karsztformációk vonzzák a turistákat. A természet csodaországának is nevezik ezt az erózió formálta tájat és az UNESCO Világörökség listájára is felkerült.

A belépőjegy ára húzós, ráadásul folyton eltakarják a látványt a kínaiak. Az ember valamennyi helyszínen úgy érzi, fél Kína lakossága vele egy időben érkezett. Először a belépőjegy árában foglalt kisvonattal járjuk körbe a park egy részét (a sorban állás garantált), majd teszünk egy hosszú sétát a sziklák közt, és óriási tülekedés árán a kilátópavilonhoz is sikerül feljutnunk. Minden sziklát megmásznak, mindegyiknél készítenek fényképet – különleges pózokban (repülve, ugorva, ölelésre tárt karokkal), egy V-t, két V-t és mindenféle alakzatot formázó ujjtartásokkal.

A Lí folyó

A kirándulókat Guilín és Yángshuó karsztképződményei szintén nagy tömegekben vonzzák, a Lí folyón való hajókázással és csónakázással kecsegtetnek, de a környék gyalogos vagy biciklis bebarangolása is alternatívát jelent.

A bambuszhajó az esetünkben műbambuszból (vagyis műanyagból) készült, de nem vette el a kedvünket, akárcsak a folyamatosan zuhogó eső.

Guilín egy mozgalmas város, míg Yángshuó egy kicsi, de szintén mozgalmas falu egy nagyon forgalmas (= tömegnyomor) központi utcával, amely telis-tele árusokkal, és köröskörül véve hegyekkel. A dombok közt megbúvó falu főutcája régiségárusoktól, kézművesektől hemzseg (még 6D mozit is hirdetnek), és lépten-nyomon biciklis meg bambuszcsónakos kirándulást kínálgatnak (tele a város kerékpározó turistákkal). Hangulatos, álmos kis falvakba juthatunk innen el mindenféle járművel, miközben legeltethetjük tekintetünket a lenyűgöző természeti alakzatokon.

(Szívesen felfedeznénk még a Tibet környéki részeket és Belső-Mongóliát – vagy Tibetet és Mongóliát :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.