Rozno Jitka készített velem interjút új elbeszéléskötetemről, a Kavicsokról (prae.hu).

PRAE.HU: Kavicsok című köteted tíz elbeszélése más-más történetet tár elénk, azonban mindegyiket közös motívum köti össze – a bizonyos élethelyzetben, lelkiállapotban található EMBER, aki különös kölcsönhatásban áll a környezetével. Sőt, azt is kijelenthetjük, hogy a könyv korunk nagyon pontos társadalomrajza...

Azt nem tudom megítélni, milyen mértékben tükrözi társadalmunkat a kötet, mindenesetre mindennapjaim ihlették, és a korunkból táplálkozik. Különféle élethelyzetekben levő emberek sorsát próbáltam megragadni, beleértve a sajátomat is. Nyitott szemmel járok a világban és lejegyzetelem a megfigyeléseimet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy életem során megannyi kavicsot gyűjtöttem. Néha csak bámulok egy-egy kavicsrakást, máskor lekuporodom mellé és rendezgetni kezdem. Olykor eltávolodom a képtől, távolról is szemügyre veszem, máskor a részletekre összpontosítok és elbíbelődöm egy-egy kaviccsal. Az is előfordul, hogy belerúgok a rakásba, vagy a tenyeremmel simítom a kavicsok által kirajzolódott képet egy másik képpé. Alakítom a kompozíciót, majd szétzilálom az elkészült alkotást, aztán ismét újracsoportosítom, és egymás mellé illesztem az alapanyagot, végül mindet beledobálom egy kannába. Majd kezdődik minden elölről.

Történeteim folyton változó kavicsrajzok, amelyekre egyfajta állandóságot kényszerítek azáltal, hogy kötetformában közlöm őket.

PRAE.HU: Formai szempontból az elbeszéléseket három egységbe osztottad (Remegő vízfelszín, Sóhajtozó táj, Messzi vidékek). Mi jellemzi ezeket az egységeket tartalmi szempontból?

Sokat gondolkodtam azon, nyúljak-e valamilyen rendező elvhez, végül megtaláltam azokat a szempontokat, amelyek köré csoportosítottam az elbeszéléseket. Igyekeztem minden fejezetet a "kavicsléthez" kapcsolni.

A REMEGŐ VÍZFELSZÍN egy kavics vízbe csobbanására utal. A Késő délután tartalmazza a pontos magyarázatot: "Újra és újra vízbe csobbanó kő lesz, míg lesz hova visszacsobbannia." Ez az elbeszélés egy mostohaapa és fia beszélgetését tárja elénk. A kavicsok cipőtalpakon utazó kavicsként jelennek meg, a csobbanás pedig hazatérésként. Ennek a fejezetnek az elbeszéléseiben a búcsúzás a központi motívum, a családi háttér elvesztése, illetve fontosságának felismerése. Olyan kérdésekre keresem a választ, mint: Hogyan tegyük túl magunkat a veszteségeken? Hogyan nézzünk szembe a valamennyi életkorban fel-felbukkanó magánnyal? Az Egy idézet nyomában egy egyedülálló lány utazása a szülők halála után üresen maradt lakásba, és egyben a saját múltjába. Egy idézetet keres, amely útbaigazíthatná. Átlapozza a könyveket, átkutatja a fiókokat, és bár útmutatást nem talál, felismerést tesz: neki kell megfogalmaznia a keresett "receptet" ... A Bujdosás címűben egy lány próbálja meggyőzni az elmúlást, hogy hagyja életben őt és szeretteit mindaddig, amíg képesek meglátni a csodát.

A SÓHAJTOZÓ TÁJ című fejezet oly módon kapcsolódik a kavicsokhoz, hogy ha fülelünk, hallhatjuk a kavicsok sóhajtását. Főként nehéz élethelyzetekben kifinomultabb a hallásunk a sóhajokra. Ennek a fejezetnek a szövegeiben is jelen van az elmúlás, például a Kiáltás című elbeszélésben, ahol egy halálos beteg férj és gondoskodó felesége élethelyzetével ismerkedhetünk meg. A Dalma álma című elbeszélésben azt boncolgatom, hogyan visszük magunkkal anyáink sok nemzedékre visszanyúló meggyőződéseit, hogyan teheti tönkre életszemléletük egy kislány életét. Rózsi nene egy nyolcvan felé járó falusi nő mindennapjait mutatja be. Kicsit olyan, mint a Sörgyári capriccio Pepin bácsija női kiadásban. Mesélését szókimondása, humora teszi élvezetessé.

A MESSZI VIDÉKEK című fejezetben, ahogy a cím is utal rá, távolabbi kavicstájakra kalandoztam, nem a mindennapi környezetemből építkeztem. A köd című elbeszélésben egy világvégi falu életét mutatom be, és nem spóroltam a mesés elemekkel. Néhanapján felbukkannak a fehér köpenyesek, valahonnan a hegyről túlról, akik bár egészséggyárban dolgoznak, mégis nagy valószínűséggel betegséget terjesztenek. A Jégrét is távoli vidékekre kalauzol. Egy végtelen jégmezőn gyalogol három férfi: két tudós keres egy kódexet tudóstársuk elbeszélései alapján, a falu bolondja kíséretében. A Meghalni és megszületni című elbeszélésben két szálon fut a cselekmény: egy gyermek után vágyó nő és egy kivégzés előtt álló elítélt párhuzamos története. Mindkettőjük cselekvéseit, elmélkedéseit hírszerű közbevetések szakítják meg. A Képek a múltból – Részlet Dorothea Schlegel elveszett naplójából című elbeszélésben az ihlet és az írás titkai után kutatok. Egy időben sokat foglalkoztam a 18.–19. századi szalonélettel és a nők irodalmi érvényesülésével, amikor műveik még névtelenül, illetve férjeik neve alatt jelentek meg. Ez az ötlet ihlette ezt az írást, egyszerűen belebújtam egyikük bőrébe.

(...)

Folytatás a prae.hu-n: http://prae.hu/prae/articles.php?aid=6927&cat=3

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.