Swakopmund Museum
2010.10.24. 12:12
11. nap
Úgy döntöttünk, visszaveszünk a tempóból; ma nem utazunk, nem halmozzuk a programokat, csak sétálunk és nézelődünk. A mai nap legjelentősebb eseménye egy múzeumlátogatás lett, annak ellenére, hogy útikönyvünk szerint a múzeumok vasárnap zárva vannak. Még szerencse, hogy magunk jártunk utána, megtudhatunk-e többet Namíbia élővilágáról, történelméről, törzseiről egy Gyűjteményes házban. De előtte lefényképezem a namíbiai papírpénzeinket, amíg van mit!
(Kis kitérő reggeli álomittas párbeszédünkről. Férjem fura ötletekkel rukkolt elő, pl. Válogassunk szét egy marék homokot színek szerint. Álcázott bókokat is kapok: Milyen szép bababőröd van. Pedig milyen öreg vagy. Majd magára húzza a takarómat. Miért nem a sajátoddal takarózol, kérdezem. Egész éjjel azzal takaróztam, már unom.)
Ma ismét gyalogolunk. Hű, de csodás érzés mozgatni a lábunkat, és nem gurulni! Szétnézünk Swakopmundban, hogy legyenek benyomásaink, kiszellőztessük a fejünket és legyen elég hely a további élményeknek, hiszen holnap nekivágunk az északi részek felfedezésének. Vár ránk Cape Cross, Dél-Afrika legnagyobb fókakolóniája, Twyfelfontein, a híres-nevezetes Világörökség-sziklarajzok, és a vadállatoktól hemzsegő Etosha Nemzeti Park.
A kiadós svédasztal után új szállás után kell néznünk, mert mára minden szobát lefoglaltak. Az egyik szállón tegnap javasolták, hogy nézzünk vissza, hátha felszabadul egy szoba, és így is lett. Ma a Desert Skyban alszunk, de csak dél körül költözhetünk. Addig járunk egyet az afrikai német utcákon, német házikók közt, németországi hangulatban.
Kisétálunk a mólóhoz, ahol a kárókatonákon és a sirályokon kívül delfineket is látunk.
A múzeum előtti utca terítve árukkal: szebbnél szebb faszobrok keresik a gazdájukat. Van min legeltetnünk a szemünket. Faragott kulcstartókat próbálnak eladni úton-útfélen.
A Gyűjteményes házikó magánmúzeum, egy fogorvos, Alfons Weber alapította, az ő szenvedéllyel felhalmozott és rendszerezett gyűjteményének lehetünk részesei. A múzeum ajtaja zárva, és csak csöngetésre engednek be, de meglepően sokan látogatják, ami nem csoda: anyaga igencsak gazdag. Életnagyságú, kitömött állatoktól kezdve bogarak gyűjteményét vehetjük szemügyre, és többek között egy csomó különféle méretű tojást. Egy akváriumot is berendeztek óceáni halakkal. És számos ásványban gyönyörködhetünk. A legnagyobb méretű kiállítási tárgy egy angolai ökörfogat pompás utazókofferekkel. A kereskedők, a farmerek és a misszionáriusok ilyen kocsin zötykölődtek a száraz, homokos tájon. Tevék később kerültek Namíbiába.
Az első teve a Kanári-szigetekről érkezett, Las Palmasból, majd később Egyiptomból. Az arabok és a szudániak vették magukra a tevekereskedés „terhét”, majd később megépült a vasúthálózat, amely elsősorban a réz- és gyémántbányákat kötötte össze a városokkal.
Tevén közlekedtek a Schutztruppe (Védsereg v. Véderő) katonái is, akiknek mindennapjairól is képet kaphattunk. A németek által gyarmatosított Afrikában 1884 és 1920 között német katonai egységek szolgáltak. Azért kapták a schutz (óvás, védés) előtagot, mert nem akarták a csúnyán hangzó gyarmatosítás szót használni a haderőre, így nem lett Kolonialtruppe. Elnevezésükkel szépítették a jelenlétüket: ők nem a gyarmatosítást szimbolizáltak, csak védtek (de vajon mit?). Számos német katona költözött Afrikába, és tevéken járőröztek. Viszont a csípős hidegek rengeteg kellemetlenséget okoztak, az éjszakai fagyok miatt eleget szenvedtek. Megnézhetjük az uniformisaikat, a revolvereiket, de régi térképeket is. Természetesen nemcsak német katonák, de német gyémántvadászok is érkeztek, ahogy Lüderitznél említettem. Egyébként régi fényképeket láthattunk többek közt Lüderitzről is, amely ivóvíz és mindenfajta vegetáció nélkül lett Nyugat-Afrika leggazdagabb városa! Persze a gyémántnak köszönhetően.
A bálnavadászat és a hajós élet kellékeit, hajómodelleket is látunk, és például sokféle tengerészcsomót. Az archeológiai osztályon agyagedényeket, kosarakat, fadarabokból készült férfi táncszoknyát, halászati eszközöket, dobokat, íjakat, nyilakat. Az etnográfiai részen a nők hajfonását is megszemlélhetjük műfejeken, és különféle törzseket fényképeken. A bennszülött törzsek és a kereskedők, a katonák és egymás közti só-, réz-, marha-, strucctoll- illetve prémkereskedelemről is olvashatunk.
Az egyik részlegen a modern kor vívmányait mutatják be: nyomdagépeket, írógépeket, pénztárgépeket és egy komplett gyógyszertárat.
A múzeumlátogatás után átköltözünk egy nagyon kellemes, zöld udvaros szállásra, ahol a személyzet kedvesen fogadott, és a konyha teljes felszereltséggel állt a rendelkezésünkre 280 NAD-ért. (Férjemnek annyira megtetszett az ágy, hogy azonnal el is aludt. Első szava ébredés után: Csokoládé.) Csokimajszolás után sétálunk egyet a szeles óceánparton, bámuljuk a hullámokat és a csinos házakat a parton.
Majd ajándékboltokat nézegetünk. Betérünk az Anker-közbe, egy apró, házak közt eldugott térre, ahol csónakot és kaktuszokat állítottak ki, valamint egy toronyból is meg lehet más napokon csodálni a várost.
A város egyes utcáinak oldalait Afrika témájú rajzok és festmények díszítik. Az egyik táblán végignézzük az apróhirdetéseket. Az egyik felettébb különleges.
Az egyik táblán végignézzük az apróhirdetéseket. Az egyik felettébb különleges.
Este bevásárolunk, még tojást is (nem strucctojást!), hiszen van konyhánk és süthetünk! Utazásunk során először rakodunk közös hűtőbe.
Az óceánparti The Tug étterembe szeretnénk este beülni, de minden hely foglalt, csak a bárnál kapunk helyet, hát iszunk egy Hansa Draught-ot. Tipikus hajókabint alakítottak át bárrá.
Az estét felkészüléssel töltjük. Korábban összegyűjtött és kinyomtatott cikkeket, tanulmányokat és beszámolókat olvasok fel, hogy ne hagyjunk ki semmi lényegeset. Ilyenkor érdemes olvasni, mert útközben férjem néha már megrótt, amikor az útikönyvet böngésztem: Nem hiszem, hogy az útikönyv érdekesebb a tájnál!
Szállónkon csak 15 NAD/kg a mosás díja. Mi meg 200 NAD-ért mosattunk ki egy kilót harminc kilométerrel odébb. Egész nap próbálok nem gondolni az ellopott blacberryre.
Éjjel István mezítláb megy vécére. Összeszeded a baktériumokat, mérgelődöm. Vegyél fel cipőt vagy moss lábat! Miért? Szegény baktériumok, hadd aludjanak néha ágyban!
Feljegyzés dátuma: 2010. 09. 26.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr492394894
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.