White Lady sziklarajz
2010.10.25. 10:10
13. nap
Szia, te White Lady!, ébreszt férjem vidáman. Ma bizony egy több ezer éves falfestmény a programunk. Bár lehetne a lőcsei fehér asszony szelleme is, vagy egy finom koktél!
Reggelire általában rántottát, angolszalonnát és hurkát kapunk, amiből a hurkát nem fogyasztjuk el. Itt is ezt szolgálják fel, és itt sem kérjük a hurkát. A helyi rooibos teát viszont örömmel elfogadom: a vörös fokföldi rekettye lassítja az öregedést. Egész tartózkodásunk alatt szinte ezt iszom, szóval egyre inkább konzerválódom.
Amikor elérkezünk a park bejáratához, megvesszük 25 NAD-ért a belépőt, amihez guide is jár, hogy odataláljunk a sziklarajzhoz és ne tegyünk benne kárt. Kissé kótyagosnak tűnik, de az összes guide foglalt, ő maradt nekünk. Na sebaj, csak vigyen el a sziklarajzig!
Körülbelül háromnegyed órán át gyalogolunk egy köves völgyben, egy-egy fánál megállunk, a guide felsorolja az afrikaans, a damara és a latin nevét. Na végre közelről is hallhatunk csettintő hangokat! Négyféle hangot különböztetnek meg, és a hangok kiejtésekor jelet vés a homokba.
A sziklákon színes gyíkok napoznak és néhány pocok is felbukkan.
A völgy füves, bokros és sziklás, könnyen elbújhat itt kígyó, de csak majmok futkároznak a köveken. A guide elmondása szerint két éve az esős időszakban a turistákkal a köveken ugráltak a megáradt folyó mellett a White Ladyhez. Akinek valójában pénisze van, és nem is túlságosan fehér. A 2000-4000 éves sziklarajzot többen felfedezték, és az egyik legjelentősebb felfedezője a testtartásából ítélve nőnek vélte, és ráragadt a név. Tudomány berkekben is nőnek neveznek egy 45 cm-es hímnemű vadászt! Egy páviánfejű pasast is sikerül felfedeznem. A rajzon több vadász szerepel íjakkal, nyilakkal, nyársas antilopokra és zebrára vadásznak. Ha vadásznak… Máig sincs konszenzus, mi okból-célból készült, és vadászjelenetet, vadászat előtti, vadászistenhez való könyörgést vagy vadászat utáni örömtáncot ábrázol.
A vörös szín állatvér, a barna talaj, a sárga virágpor, a fehér pedig őrölt strucctojás. A falfestményt csak egy fölé hajló sziklahomorulat védi az időjárás viszontagságairól. Számomra felfoghatatlan, hogyan maradhatott fenn ennyi ideig, hogyan konzerválódott mondjuk az emberi vér. Azt hittem, a falfestményt barlang mélye rejti. Régen, amikor még nem volt védett, többen belevésték a nevüket a falba, ezért ráccsal zárták le. A guide megmutatja a Brandberg Massif és Namíbia legmagasabb csúcsát, a távolban emelkedő Königsteint.
Visszafelé kecskék sétálnak át előttünk az úton. 
Az Aba Huab Campig szeretnénk eljutni, mert a legtöbb turistaprogramban szerepel, és a Twyfelfontein szájánál fekszik, az UNESCO-sziklavéséseknél. Tehát a holnapi programunk – a változatosság kedvéért – újabb sziklarajzok és sziklavésések. Ha eljutunk oda. Ugyanis sikerül valahol elkeverednünk. Homokos útra érünk, férjem kiszáll, hogy szemügyre vegye, átjutunk-e rajta, amikor egy fekete férfi fut hozzánk a fiával, hogy ne menjünk tovább, mert folyómedren kellene áthaladnunk, és megakadnánk.
Végül megtaláljuk az utat, és a 33 fokos hőségben vadelefántra figyelmeztet egy tábla, de vadelefánt nincs, pedig nem is bújom az útikönyvet, hanem a tájat figyelem, ami olyan, mint tegnap, ami nem is csoda, hiszen ugyanazon a környéken járunk, tehát akár az útikönyvet is bújhatnám… Töredezett hegyek, füves táj.
A GPS mutatja az Organ Pipes (Orgonasípok) sziklaalakzatokat, amelyek az írországi Giants Causeway-re hasonlítanak, ahol hasábokra törtek a kőzetek. Meg a Megégett hegyet (Burnt Montain), de nem találjuk egyiket sem. A hegy hajnalban olyan, mintha lángolna, egyébként napközben teljesen átlagos hegyként viselkedik, fel sem figyelnénk rá.
Örömünkre megérkezünk Aba Huabba, de bánatunkra 400 NAD-ért kínálnak egy kis odút, férjem pedig nem akar sátrat verni, pedig mások nem ódzkodtak, tele a kemping turistával. Itt elméletileg a Huab folyó folyik, de helyette csak portenger maradt.
Megnézzük a közeli Twyfelfontein Country Lodge-t, hátha szerencsével járunk. Útközben antilopok legelésznek egy fa körül.
Óriási szikla tövében szalmafedeles házikók bújnak meg, a főépület emeletén kellemes étterem, mellette kültéri medence, amibe szikláról csobog a víz. És a bejárat mellett 2000 éves sziklavésés. Az egész nagyon elegáns benyomást kelt. Na, ezt luxust biztosan nem aprópénzért kínálják! Sajnálják, de teltház van, kapjuk a kedves, de direkt választ. A szállás díja 855 NAD/fő, tehát ha harminccal szorozzuk, kb. ötvenezer forint két főre. A recepciós hölgy hozzáteszi, hogy „Reggelivel”.
Ha reggelivel, ha reggeli nélkül, nincs más választásunk, esteledik, és vissza kell jutnunk a mintegy tizenöt kilométerre fekvő Aba Huabba, hogy a száraz, porzó folyómeder melletti szobában töltsük az éjszakát. Útközben észreveszünk egy táblát, amelyen a Burnt Montain felirat áll. Úgyis csak reggel érdemes megnézni, mivel akkor süti meg úgy a nap, hogy vörös színben pompázzon. Holnap Twyfelfontein mellett oda is elugrunk, hátha az Orgonasípokat is megtaláljuk. Amikor a szállóban fizettünk – máshol utólag kell fizetni – közlik, hogy meleg víz sincs. Meg vécépapír. És nem is túl készségesek. Az egyik villany nem világít. Viszont a hely különlegessége, hogy a kempinget olykor meglátogatják a kóbor vadelefántok.
Feljegyzés dátuma: 2010. 09. 28.
Szerző: pétiti
Szólj hozzá!
Címkék: rooibos vadelefánt twyfelfontein burntmontain organpipes whitelady
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr622396885
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.