Mielőtt célba vesszük az északi régiót, a Mývatn tavat és környékét, illetve Húsavíkot és Akureyrit, leereszkedünk Seyðisfjörðurba, amelyet az útikönyv szerint mindenkinek látnia kell, aki a Keleti fjordokba tévedt, ugyanis ez a régió építészetileg és kulturálisan legjelentősebb helye. Itt forgatták a Hideg fény (2004) című film egy részét, és több galéria várja az érdeklődőket. Szép, szép, de nem voltam elájulva tőle!

A hveríri iszapfortyogók viszont egyértelműen elkápráztatnak. A gleccserek után Hverír a kedvenc túlvilági tájam. Kénes bűz fogad, fortyog és bugyog az iszap, aprókat és nagyobbakat puffan, felboltozódik és kidurran, majd újabb buborékok képződnek benne, amelyek egyre nőnek, hogy semmivé legyenek, majd újra erőt gyűjtsenek a növekedéshez.

Csak járok és nézek és bámulok és nem tudok betelni a látvánnyal.

Fehér foltos, sárgás-narancssárga táj.

Fütyül a föld gyomra, a kövek közül is gőzölögve tör elő a gőz.

Aztán a Stóra-Víti ikerkráteréhez és türkizkéken csillogó krátertavaihoz kocsikázunk. Itt is bugyog az iszap, és az ismert sárgás táj fogad. A geotermikus erőmű hófehér füstöt ereget visítva a tájba. A földkéreg hőenergiájának és a hidroelektromos energiának köszönhetően az izlandiak energiatakarékosak és környezetbarátok (az első hidrogénkút is Izlandon nyílt). Gleccserfolyók energiája, illetve vulkáni vagy magmaenergia fűti az országot.

A Mývatn tó hatalmas, sokan sátraznak körülötte a kijelölt helyeken, kacsák, hattyúk és egyéb madarak vízi paradicsoma. Arany fény színezi a tájat. Ebbe a régióba még visszatérünk a holnapi bálnales után.

Akureyri a legnagyobb északi város a fjord partján, havas hegyek tövében. Párom azzal viccel, hogy „Abba a szmogba kell belemennünk” –itt mindenütt harapnivaló a levegő.

A hotelben óverbúkingolás történt, ezért apgrédeltek, szóval a túlfoglalás miatt magasabb kategóriájú szobába dugtak. De így sem fogad liftboy és kaviár a bárszekrényben. „Csak” egy luxusszobából gyönyörködhetünk fjordra néző balkonunkról a kilátásban.

Keress szemetet, szól párom, amikor kimozdulunk a városba. Patyolattiszta utcák. Három réteg ruhában sincs melegünk, egy helyi kisfiú meg rövid ujjú pólóban fütyörész.

A városközpont egy templom, kikötő, pár üzlet, néhány helyes házikó, jegesmedve-plüssállatok invitálnak az ajándékboltba. A pizzéria berendezése praktikus és egyszerű, elfogyasztjuk első izlandi sörünket, és újabb élmények reményében hajtjuk álomra fejünket.

(2011.08.09.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.