Ismét betértünk az Unesco Világörökség listás Segesvárba, amit a világért sem hagynék ki.

Ódon és ragyogó, színes és málló vakolatú.

Ismét falépcsőzés, Óratorony nézés, barna Silva sörözés, egy kis miccs, háztetők,

séta, séta és séta.

Belélegezzük a város hangulatát, és nem győzünk vele betelni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.