A hétvégét végre együtt töltöttük, és kirándultunk egyet a napfényes őszben. Sinaiára, a Prahova völgyébe ruccantunk ki, ami csak 120 kilométerre fekszik a fővárostól, és a felautókáztunk az egyik hegy tetejére, 1450 méter magasba, ahol szálloda is épült, és nyáron már felvonóval jártunk (még feljebb is el lehet jutni felvonóval), majd sétáltunk egyet az erdőben.

Most sajnos elfelejtettük magunkkal vinni a fényképezőgépet, így a nyári képeinket csatolom.

Aztán jártunk egyet a csodás Peles és Pelisor kastély körül, ahol árusok hada kínálta portékáit, majd beültünk találomra egy vendéglőbe, amely a véletlen folytán magyar fogásokkal várt.

Még magyar címer is díszítette az egyik falat, és bográcsgulyástól nyúlpaprikásig és túrós gombócig sokféle magyar étel közül választhattunk, és Somlyói galuskával fejeztük be a vacsoránkat. Az Alex Étterem is kínált szállást, csupán 100 lejbe került két főre, de minden szobájuk foglalt volt, végül 260 lejért rábukkantunk a domboldalba épült Mara Hotelre. Számomra nagyon fontos a szép kilátás, és szobánkból ráláttunk a szemközti hegyvonulatra. A szoba egyik fala üvegből készült, így mindig ki volt húzva a függöny, hogy bármikor szabadon kitekinthessek. Még szaunázhattunk és jakuzzizhattunk volna, és úszhattunk volna a medencében, de ki gondolta, hogy ilyen helyen lyukadunk ki! Amikor Bukarestből elindultunk, még nem tudtuk, hol töltjük az éjszakát.

A kiadós reggeli után elugrottunk Predealba, ahol tavasszal már töltöttünk egy éjszakát csapatépítő tréning keretében. Sétáltunk egyet az erdőben, ahol medvékre figyelmeztetett egy tábla, de szerencsére egy sem állta utunkat.

Miután megszívtuk a tüdőnket friss levegővel, kiruccantunk még a Törcsvári kastély irányába egy szerpentines úton a köd borította völgybe, ahol számtalan tehénhez és népes juhnyájhoz is volt szerencsénk.

A román ember szeret kimozdulni az év minden szakában a természetbe, és most is láttunk grillező, piknikező családokat és barátokat.

Szeretem ezt a környéket, és gyakrabban látogatnám, csak a fővárosba tartó vasárnapi araszolást riaszt vissza. A másfél órás út három és fél óráig is eltart, viszont a látványért és a friss levegőért érdemes kiruccanni. Legalább kicsit megpihentünk és feltöltődtünk a zöld környezetben.

A bejegyzés trackback címe:

https://penzestimi-kalandozasai.blog.hu/api/trackback/id/tr982465636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása