A kínai gasztronómiáról nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel vajmi keveset tapasztaltam meg Kínában a kínai ételekből, de azt a pár benyomásomat azért megosztom. Azt olvastam, a kínai kínai sokkal finomabb, mint a külhoni kínai, szinte összehasonlíthatatlanul. Viszont én idehaza sem tévedek be kínai étterembe, így hát különösebb összehasonlítási alapra sem tettem eddigi életem során szert. Ám sajnos, a várakozások ellenére, a kínai kínai sem győzött meg. A legszimplább ételekkel vészeltük át a majdnem három hetet. Sült tésztán és pirított rizsen éltünk, meg főtt kukoricán, édes krumplin vagy sütőtökön, illetve napraforgó- és szezámmagos, mogyorós-mézes édességeken.

Kétszer ettem finomat, az első és az utolsó napon, amikor találkoztam gyerekkori barátnőmmel és a Pekingben élő magyarokkal. Ők tudják, hova kell betérni, és bár érdekes volt megkóstolni a helyi finomságokat, be kell vallanom, hogy ezek az ízek sem igazán az én ízeim. Amiket kóstoltam: pirított padlizsán zöldpaprikával, héjában sült borsó temérdek chilivel, mogyorós-hagymás csirkemell sok chilivel, reszelt krumpli, pekingi kacsa. Egész finomak, csak sok rajtuk a chili meg az olaj (azért be kell vallanom, az erdélyi padlizsánkrém finomabb, akárcsak az itthoni csirkesült).

A pekingi kacsán is túltesz nagymamám sült kacsája (ebből a túl elegáns vendéglőből végül elmenekültünk, pedig innen indult világhódító útjára a pekingi kacsa).

A Nagy Falnál kör alakú, forgatható üveglapról szolgáltuk ki magunkat: a terülj, terülj asztalkám nem ritkaság Kínában (itt is jóllaktunk).

Az utcán árult kecske-, jak-, csirke- meg tintahalsaslik is ízletes (bár itt nem kóstoltuk meg).

Szégyen, nem szégyen, néhány nap után Mc Donald’s-ban kötöttünk ki. Ekkor jöttünk rá, hol bujkáltak eddig a fehér turisták, ugyanis az utcákon mindössze napi tíz külföldit pillantottunk meg, itt pedig jóval többet. Feltettem a kérdést: az, hogy ők is Mekiben étkeznek, a kínai konyha milyenségéről árulkodik, vagy csak a külföldiek rossz ízléséről? Azért térnek be, mert tudják, itt mire számíthatnak? A kérdést illetően egymásnak ellentmondó véleményekkel találkoztunk: aki idevetődik, előbb-utóbb megszokja a kínait, meg is lehet szeretni - az egyik kint élő ismerősünk odahaza három hét alatt vagy száz lángost megevett, a másik azonban otthon is felkeresett egy jó kínai éttermet, mert hiányzott neki a kínai.

Mi a kínai szállodák és éttermek helyett végül a külföldiek gyűjtőhelyéül szolgáló hostelekben kötöttünk ki, ahol a legkülönfélébb kontinentális reggelik közül választottunk, így egy rántottával és pár pirítóssal megalapoztuk a napunkat. A főételek is az európai ételekre hajaztak, illetve kínai-európai ízek keverékei voltak. A kínai szállásokon kínai reggelit szolgálnak fel – benne van az árban–, valami sűrű fehér lé, valószínűleg rizsleves vagy rizsszerű leves vagy szimplán csak fehér színű sűrű lé, kis töltött gombócokkal. Rájöttem, hogy nem szeretek nálunk ebédként fogyasztott meleg főételt reggelizni.

Végül a hússal töltött gombócokat is megkóstoltam ott, ahol a leghosszabb sor kanyargott, de némi próbálkozás után feladtam. Kétféle édes krémmel töltött gombóccal is próbálkoztam, esetükben az éhségem győzedelmeskedett.

Étteremben több módon lehet ételt választani. Mivel kínai jelekkel tüntetik fel az ételeket, teljesen mindegy, mire mutattunk volna, ha elég elszántak lettünk volna, hogy megkóstoljunk bármit, a fényképes étlap viszont megfelelő megoldást jelenthet. Vagy az, ha rámutatsz valaki ételére. Mindkét módszerrel éltünk, sőt az útikönyvből is rámutattam a megfelelő szóra. Mivel idővel feladtuk az étterem-látogatásokat, boltokból próbáltuk beszerezni a betevő falatot. Viszont elég nehéz olyat venni egy kínai élelmiszerboltban, amiről tudjuk, micsoda, és nem ablakon kidobott pénz. Mint az élet más területén, itt is csak kínai feliratok alapján tudtunk volna tájékozódni, illetve felismertünk néhány ételt, pl. csomagolt csirkelábakat, egyes belsőségeket, szárított tengeri herkentyűket. Egyszer ettem elvest, az across the bridge névre hallgatót. Ez is ízetlennek tűnt, mert milyen is lehet az olyan lé, amiben csak pár percet áznak a fűszerek, és nem főnek bele (maga a vendég rakja bele a konyhában)? Illetve megkóstoltam egyszer egy itthonról is ismert zselés levest, de sok különbséget nem véltem felfedezni.

Apró csirkék vagy madarak is kaphatók.

Száz éves és néhány napos tojások.

Meg ropogtatni való pirított skorpiók, tücskök, bogarak, hernyók (Lijiang).

És számos gombafajta.

Jackfruit árus, Kunming.

Teknős is szerepel az étlapokon (bal alsó sarok, Zhujiajiao)

Kínai utazásom során rájöttem, hogy szeretem a magyar és a mediterrán konyhát. És rá kellett döbbennem, hogy ízek terén nem vagyok bevállalós típus (bár Vietnamban szívesen megkóstoltam a vízi kígyót). Rátaláltam egy ízvilágra, és ideig-óráig sem szívesen cserélem le, hacsak nem indiai vagy thai ételekről van szó – de azokért bármikor! A forgalmas, kissé bűzös, csupa élet piacokat viszont nagyon szívesen jártam (kóstolás nélkül). Felvonultattak mindenféle tücsköt-bogarat, halat, tintahalat, rákot, teknőst, békát, de szerencsére frissen nyúzott kutyákat nem láttam (vagy csak nem ismertem fel), mint Vietnamban.

Kunmingban fedeztük fel az első piacunkat: kagyló, rák, varangy, hal, zöldség és gyümölcs minden mennyiségben.

Lijiangban is betértünk egy piacra,a Zhongyi Marketre.

A gyümölcsök finomak, úgyhogy ez tette ki napi étkezésünk nagy részét. Egyrészt a nálunk is kapható mindennapi gyümölcsöket faltuk, mint a dinnye, a szőlő, a barack, másrészt a sárkánygyümölcs (a csomagolás alapján vietnami behozatal), a maracuja (passion fruit), a mangosztán, a kókusz leve vonzott, meg ettünk zöldségeket is, főtt kukoricát, sült tököt. Amikor felszálltunk a repülőgépre, azt hittük, megszabadulunk a kínai ételektől, de odahajolt hozzánk a légikisasszony: noodle or rice?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.