Nemesbüki Ina fejéből pattant ki az ötlet tavaly nyáron, hogy készít egy interjúsorozatot szlovákról magyarra és magyarról szlovákra fordító műfordítókkal, például Jitka Roznovával, Macsovszky Péterrel, Gabriela Magovával, Eva Andrejcákovával stb. A rövid életrajzot és a lefordított művek jegyzékét követően ugyanazokra a kérdésekre kereste a választ, pl. Hogyan tanulta meg a forrásnyelvet? Tanult-e fordításelméletet? Miért kezdett műfordítással foglalkozni? Megél-e belőle? Létezik-e álmai szövege, amit lefordítana? Ön szerint a szlovák és a magyar irodalom meghatározó művei kerülnek lefordításra? Milyennek találja a magyar-szlovák kulturális kapcsolatokat?

Hamarosan a velem készült interjú is megjelenik – addig is néhány részlet magyarul a válaszaimból:

Tanulta a fordítást? Ön szerint fontos a fordítástudományi műveltség egy fordító számára?

Egy jó fordító számára nem feltétlenül szükséges az elméleti háttértudás, sőt azt is merem állítani, hogy nem szükséges. Nem garantált, hogy jobban átérezzük a nyelvet, a stílust, a mondanivalót, ha van fogalmunk a fordítás folyamatairól, módszereiről stb. Szerintem a fordításhoz érzék és gyakorlat kell. Érezni kell a nyelvet, és át kell tudni adni a tartalmi, hangulati nüánszokat.

Számomra viszont nagyon hasznos volt, hogy behatóan foglalkoztam fordítástudománnyal, és hogy nyelvekkel foglalkozó, fordításnak, tolmácsolásnak élő, hasonló érdeklődésű tanárok és hallgatók között mozogtam néhány évig. Sok tanulmányt elolvastam, amelyek gyarapították fordítástudományi ismereteimet, számos nyelvtudós, fordítástudománnyal foglalkozó szakember és gyakorló fordító, tolmács elméletét és véleményét megismerhettem, és doktori értekezésemben tudományos szempontból hasonlítottam össze fordítási megoldásokat. Jobb elméleti szakember lettem, de nem lettem automatikusan jobb fordító.

Természetesen az olyan foglalkozások, illetve tanfolyamok, amikor gyakorlott fordítók osztják meg a saját vagy mások tapasztalataiból merített megoldásaikat, jóval hasznosabbak lehetnek a pályakezdő fordítók számára.

Miből merítette a legtöbb tapasztalatot?                             

A gyakorlat volt a legjobb tanár, de hasznosak voltak Györffy Miklós egyetemen tartott műfordítás órái, a Műfordítók Egyesületének rendezvényei és a szerkesztők visszajelzései. Sokat segített, hogy a fordítói motivációk jobb megismerése céljából interjúkat készítettem fordítókkal, Zádor Andrással és Margittal, Simona Kolmanovával, Adamik Lajossal, Nádori Lídiával stb., és sok fordítói tapasztalattal, véleménnyel, meglátással lettem gazdagabb, ami a saját műfordítói munkámat is segítette. Továbbá segítségemre voltak Körtvélyessy Klára tanácsai, aki két fordításomat lektorálta.

Miért kezdett műfordítással foglalkozni?

Világéletemben számos könyv vett körül. Az irodalom mindig nagyon érdekelt, gyerekkorom óta bújtam a könyveket és magam is írok verset, prózát. Mivel irodalmat olvastam és írtam, a vonzódásom magától értetődő volt, emellett elég jó szinten beszéltem nyelveket, ezért kezdtem el fordítani egyrészt felkérésekre, másrészt kedvtelésből.

A műfordítás biztosítja a megélhetését, vagy van más foglalkozása, bevétele is?                      

Nem tudnék a műfordításból megélni, de szívvel-lélekkel csinálom. Szeretem, ha meghitt viszonyba kerülök egy szöveggel, szeretem fokozatosan felfedezni a szöveg egyes rétegeit. Régebben, amikor még merészebb voltam, tolmácsoltam is. Egy időben filmfelirat- és filmszinkron-fordításokat vállaltam filmstúdiók számára, és hébe-hóba szakfordítások is akadnak. Bevételeim egy része pedig idegenvezetésből származik: szlovákokat, cseheket vezetek Magyarországon, magyarokat pedig főként Csehországban.

Érzi, hogy fontos a munkája? Kap támogatást, pozitív visszajelzést? Milyet?

Alapvetően abból a tapasztalatból indulok ki, milyen fontos volt számomra az, hogy eljutottak hozzám „ismeretlen” nyelveken írt művek. Mindig nagy örömmel forgattam azokat a könyveket is, amelyeket eredeti nyelven nem tudtam volna elolvasni. Tisztelet ébredt bennem a műfordítás és a műfordítók iránt. De a tudatos elhatározás csak később született meg. Remélem, hogy az én fordításaim is ilyen utat járnak be: eljutnak azokhoz, akik a célnyelv hiányos ismerete miatt, vagy azért, mert egyáltalán nem beszélik a célnyelvet, nem tudnák elolvasni azokat a műveket, amelyeket én vagy a kollégáim lefordítanak. Kapok pozitív visszajelzéseket a szerzőktől és az olvasóktól, illetve a kiadóktól vagy a szerkesztőktől, hogy tetszett nekik vagy az ismerőseiknek a fordításom. Újabb felkéréseim is erről tanúskodnak.

Milyennek képzeli az ideális magyar-szlovák kulturális érintkezést?

Ideálisnak a jelenlegi kulturális tevékenységek minél jelentősebb fokozását tartanám. Jó lenne mindenből több: kötetből, támogatásból, honoráriumból, propagációból. De ne legyünk elégedetlenek, hiszen számos mű fordítása megjelenik, léteznek folyóiratok, kiadók, amelyek felvállalták ezt a feladatot és erejükhöz (valamint támogatásaikhoz képest) teljesítik is. Meg lehet pályázni és el lehet nyerni műfordítói ösztöndíjakat, működnek fordítóházak, de nyilvánvalóan ez nem egy kincsesbánya, és az ívdíjak is alacsonyak. Akik azonban ezzel foglalkoznak, nyilván szívvel-lélekkel teszik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.